Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
merőben távol álló irók akár hallomásból, akár követetlen tapasztalatból örökítettek meg alkalmilag müveikben. Mindazáltal amaz adatok mégsem egészen olyanok, hogy egyszerűen asztalfiókba való elzárást érdemelnének. Az a körülmény, hogy tudtommal eddigelé csak egyszer részesültek nálunk puszta felsorolásban s némi theologiai megvitatásban, 1 már magában is elégséges arra, hogy a philologiai hermeneutika és kritika is elmondja róluk a tudnivalókat: hozzá szóljon tartalmukhoz, megvilágítsa őket minden oldalról, a mint a mai philologiai interpretatio és birálat, valamint az irók visszaidézhető világa megköveteli, vagyis a hogy az apologiai czélzat mellőzésévél maguk az irók nyilatkoztak műveikben, előadásuk összefüggésében, helyi vonatkozásukban, egyéni felfogásukban, irodalmi álláspontjukról, szóval abba a korba és környezetbe (milieu) illesztve őket, a melyben éltek és működtek. Gzélunk e dolgozattal világot vetni azon classikusokra, a kikből Sienkievicz merített nagyhírű és sokat olvasott művében, a Quo vadis-ban, 2 a melylyel Bulwer 3 ismert művének (Pompeii végnapjai) utóhajtásaként annyit tett a kereszténység kezdő s egyúttal legdicsőbb korszakának megvilágítására és érdekessé tételére. Mert itt is bebizonyult a régi aristotelesi, nálunk különösen Salamon Fcrencztől hangoztatott igazság: hogy a költészet igazabb, mint a történetírás. Már pedig Sienkievicz tudvalevőleg a helyszíni szemlén kívül (mert éveken át tartózkodott Rómában a regénye helyein magába szívandó ihlet végett) csak két irót: Suetonius és Tacitus hires helyeit használhatta, valamint martyrologium s a gyér martyrakták szelleméből kölcsönözhetett egyet-mást szerepvivő személyeinek feltámasztása, élővé varázslása végett. A mit pedig Petronius Satiriconjából 4 vett át, arra csak ellenképnek festése végett 1 Vargha Dezső : Az őskereszténység a görög és latin pogány irók szemében. Esztergom, 1904. 103 1. Eredetileg a Magyar Sionban. Felsorolja az összes írókat. 2 Nálunk 4—5 fordításban forog közkézen. 3 Fordította Wirtzfeld Béla, Jászberény, 1900. Rövidített átdolgozásban Gaál Mózestől is (Franklin). Más környezetbe helyezve még egy ifjúsági elbeszélésünk van : Egy eltemetett város, Morvay Győzőtől (Stampfel). 4 A Cena Trimalchionis-féle részletet nálunk Székely István fordította le (Győr). Bemutatja különben a Bozóky-féle Római Világ is. Sienkievicz kölcsönzéseit 1. Csengeri róm. irodalomtörténetében (Heinrich-féle Világirodalomtört.). A Vinicius és Lygia közti szerelem egészen Sienkievicz költése, valamint több más epizód is. Vinicius consulról, a kinek ajánlotta Vellerns
