Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

A kérdés, melyre Bergson philosophiája egy genialis felelet, ebben foglalható össze : hogyan ismerjük meg a dolgok lényegét ? Mi az intuitio, az adaequat, metaphysikai lényegismerés ? Fogalmakkal dolgozik ez, vagy őseinek mintájára ez is érzéssel s képzelettel merül tárgyába? S ha az intuitio érzésekre támaszkodik, belőlük meríti bizonyosságát, vájjon nem osztozik-e az érzés irrationalitásában, azaz nem lesz-e logikus szempontból értéktelen ismerés ? Vagy épen talán a közönséges logika az igazi értéktelen az ismeretszerzés szempontjából s az intuitio, az érzés, a belső tapasztalás bizonyossága az előbbrevaló ? A kérdések egész halmaza nyomul előtérbe, ha az intuitiós philosophia minden következményét áttekintjük s mindezekre a problémákra Bergson két nagy feleletet ad, melyek rendszerének negativ és positiv részét alkotják. — Az első felelet így hangzik : a dolgok valóságát nem ragadhatjuk meg fogalmakkal, ahhoz másfajta ismerés kell (antiintellectualismus

1). A fogalmi ismerés ugyanis, Bergson szerint, nem valódi ismerés. A tudományok, melyek abstract fogalmakkal dolgoznak, ilyenek különösen a természettudományok, nem mutatják be az igazi létet, hanem annak csupán torzított mását. A mi ugyanis a fogalmi megismerést illeti, már Aristoteles felismerte s Kant és Lotze is kiemelte, hogy fogalmaink nem födik teljesen a valóságot, mert a fogalom mindig általános, a létező valóságok pedig individuálisok; az individualitást a fogalom elhanyagolja s a természettudományok ezeknek a vázszerű fogalmaknak szürke hálóját dobják rá a viruló, gazdag természetre s így eltorzítják, decomponálják. A fogalmakban kifejezésre jutó természet nem az eleven, igazi, hanem az életétől megfosztott természet. A tudományok s vele együtt az eddigi philosophia csak úgy és akkor boldogulnak a valósággal, ha előbb a fogalmak terére csúsztatják át őket, ha megfosztják egyediségüktől, átalakítják, deformálják. Mily éles az ellentét, melyet Bergson a valóság és annak fogalmi mása között felállít! Ennél nyomatékosabban még nem volt bölcselő, ki a kettő különbözését, nem, határozott ellentétét kiemelte volna. Nézzünk pl. két természeti dolgot, hogyan elemzi példájukon Bergson az ész tehetetlenségét s hogyan mutatja be a 1 Introduction a la Métaphysique. Ford. Fogarasi Béla, Modern Könyvtár 9. sz. — Evolution céatrice, 12. kiadás. — Matière et mémoire, 8. kiadás. — Essai sur les données immédiates de la conscience, 9. kiad. — Le rire, ford. Dienes Valéria, Világkönyvtár : A nevetés.