Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
nem egyéb, mint tökéletes lényegismerés. Krause szerint az intuitio : «Wesensschauung», lényegszemlélet, vagy máskép az absolutumnak, a lényegnek «speculativ vizsgálata», «a lényegesnek tiszta szemlélete». (Die reine Anschauung des Wesentlichen. V. ö. Das Urbild der Menschheit. III. Aufl., 1903. 325 L). Ebben a szemléletben, mely voltakép nem más, mint az Isten szemlélete, az alany tökéletesen egybeolvad a tárgygyal. Krausénál, a ki pantheista, nagyon jól látszik az intuitiónak az a titkos tendentiája, hogy egybeolvadást, azonosulást keres a tárgyakkal; az ismerés tökéletes foka bizonyos physikai egyesülése az alanynak és a tárgynak s csak természetes, hogy a pantheismus erre az elméletre kitűnő alapul szolgálhat, melynek úgyis alapvető gondolata a belső áthatása a dolgoknak egymáson, az egység, az identificatio. 29. Még magasabbra lendül azonban az intuitio philosophiája akkor, mikor egy újabb gondolat, a teremtő ismerés gondolata szövődik bele, mikor az ismerő alany s az ismerettárgy viszonyának a felfogásában a súly egyre jobban az ismerő alanyra fordul. A mult század nagy romantikus philosophiájában merül fel a «teremtő ismerés» gondolata, vagyis az az álláspont, hogy a tudat nemcsak közvetlenül felismeri tárgyát, sőt nemcsak egygyé lesz vele, hanem magából szüli azt, ez a teremtő intuitio. Alapot Kant vet ennek a felfogásnak azzal a tanával, melyben az alanyt, mint minden tapasztalás apriori formáit magában hordozó principiumot tünteti fel. Bármennyire tisztázta is a modern ismeretelmélet és kritika a kanti apriorismus értelmét, mégis tagadhatatlan, hogy ő a tapasztalásnak apriori formáit a tudatba (Gemüt) helyezi s ezzel, a minden tapasztalásra saját formáit reábélyegző tudatnak a fogalmával alapot adott a nagy constructiv rendszereknek. Ugyancsak erre az eredményre vezet a «tiszta gondolkozásnak» (reines Denken) fogalma. A tiszta gondolkozás ugyanis, mely a tapasztalás functiója mellett fellép a tudatban, kétféleképen fogható fel. Vagy discursiv s akkor a tapasztalást feltételezi, belőle merít, adatait feldolgozza, úgy mint a szobrász a bruta materiát, melyből remekművet farag, vagy intuitív s akkor helyettesíti, pótolja, magából létrehozza azt az anyagot, mely az előbbi módszernél a tapasztalásból származott; az előbbi kidolgoz, az utóbbi teremt; az előbbi tapasztalatphilosophia, az utóbbi szemléletphilosophia. A német philosophiának a nyelvében élesen elkülönül egymástól az ismerésnek az a két módja, melyről itt szó van s melyeket úgy is jellemezhetnénk, hogy az elsőben a tárgy determinálja az alanyt, az ismeret nem egyéb,
