Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
érvénybe, hol az egyest az általánosnak alárendeljük ; hanem minden subsumtio nélkül mindkettőt egyetlen actusban áttekintjük és megragadjuk, úgy, a hogy közvetlen megvalósulásuk folyik, mikor a történés rendje a világban kibontakozik. Azaz, mikor a mindenség feltárja a maga bensejét, látszik teljes egybefüggése, egysége, mely egyszersmind sokaság — s viszont a sokaságban az ideális egység (De intellectus emendatione 19—24. §.). Csak ebben az intuitióban nyilatkozik meg a természet rendje a maga teljességében, minden más ismerésben van egy adag irrationalitás, hiszen a tények ismerete sohasem vezethető vissza maradék nélkül rationalis, szükségképi fogalmakra, úgy, a hogyan pl. a mathematika mindent, kivétel nélkül szükségképinek mutat ki és vezet le a maga körében. A tapasztalás adatai mindig esetlegesek s így bármeddig oszlatjuk fel a tapasztalás tényeit az elvont törvényekbe, bármeddig rationalisáljuk őket, mégis marad hátra belőlük valami bruta materia. Hasonlítsuk össze pl. a physikát ebből a szempontból a mathematikával s a különbség világos ; az a különbség, melyet Hume ép úgy látott már, mint Leibniz vagy Kant az ideális (formális) és reális (materiális) tudományok között. Természetesen Spinozánál is felötlik a tapasztalásnak végleg nem rationalisálható természete, — de csak az ismerés alacsonyabb fokán. Az intuitio épen abban áll, hogy még a tapasztalati valóságok absolut rationalitását is megmutatja, az intuitióval látjuk, hogy a legkisebb természeti történés is mily szükségképi ; azaz, ha látjuk : «... hogy szövődik rész egészbe, Hogy adják föl- és lemenet Mennybéli erők kézről-kézre Az aranymerő vedreket», ha megértjük azt a világtörvényt, mely minden történést egyformán igazgat, ha az egyest sub specie aeterni fogjuk fel: akkor van intuitiónk. Ez egyszersmind az Istennek szeretete is, az amor Dei intellectualis, az exstasis egy faja, mint intuitio. 28. A sort Jacobival, Spinoza nagy ellenfelével folytatjuk. Szintén a rajongás philosophusa. Szintén hisz az intuitióban, melyet «hitnek» nevez (Hume után) s melyet, mint előkelő és geniális ismerésmódot magasan az ész logikus-discursiv munkája fölé emel. Kell szerinte egy tehetségnek lennie, mely előtt oly igazságok és összefüggések nyilvánvalók, minők az ész előtt rejtettek maradtak. Abban is igazi intuitionista Jacobi, hogy ezt a hitet az érzéki szemléléssel állítja párhuzamba s «értelmi szemlélésnek» nevezi; ez a
