Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

egy egységes világképpé kiegészítik; gondoljunk például Goethe aggkori beszélgetéseire, melyeket Eckermann gyűjtött össze, vagy Hegel egész philosophiájára, melyet klasszikus tökélye, symmetrikus elrendezettsége s absolut befejezettsége miatt méltán neveztek «egy öreg ember philosophiájának». Mindezekben nem gondolunk a szellem tétlenségére, spontaneitásának hiányára akkor, mikor a contemplatiót csupán a szerzett javak birtokának mondjuk, inkább azt tartjuk, magával Hegellel: «Es ist die rein theoretische Betrach­tung, clie höchste Ruhe des Denkens, aber zugleich die höchste Tätigkeit, die reine Idee Gottes zu fassen und sich derselben bewusst zu werden» ; csupán annyit állítunk, hogy a contemplatió nem új és nem tökéletesebb ismerés-fok a logikus gondolkodáshoz képest, hanem egyszerűen a rendszernek végiggondolása, egy actus­ban való tudatosítása, a gondolatok szemlélése és élvezése. «Was hier an Erkennen geboten wird, ist mehr ein unfassbares Gefühl, ein stilles Schweben der Seele in Unendlichkeit, als eine intellek­tuelle Durchdringung der Wirklichkeit.» (Euchen, Erkennen und Leben, 25.1.). Megerősít bennünket ezen feltevésben minden ismerésre­törekvésnek és philosophálásnak psychologiai természete is. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni azt, hogy minden emberi tevékenység s így az ismerés még legelvontabb s legtheoretikusabb alakjában is, mindig azon egyetemes törvény uralma alatt áll, mely szerint az ember bizonyos szükségletből kifolyólag cselekszik s a szükséglet kielégítése gyönyört okoz neki. Ilyen psychologiai szük­séglete az értelmes embernek az, hogy világképe, gondolkodása ellenmondás nélküli legyen, 1 — hogy egy egységes alaptervben összpontosuljon minden gondolata: ez az «Einheitsbedürfnis», a bölcselkedés legfontosabb rúgója, melyet méltán állíthatunk a Platóntól felhozott másik rúgó, a «csodálkozás», a frav^àçetv, a probléma-érzés mellé. Ezt az igazságot fejezi ki már Voltaire is (persze az epikureus-philosophia nyelvén) : Tout mortel au plaisir a dû son existence. Par lui le corps agit, le coeur sent, l'homme pense ... Partout d'un Dieu clément la bonté salutaire Attache à vos besoins un plaisir nécessaire. Les mortels en un mot n'ont point d'autre moteur, etc. (Discours sur l'homme, V. Sur la nature du plaisir.) 1 V. ö. Heinrich Gomperz, Weltanschauungslehre, I. Jena, Diderichs,. 1905. S. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom