Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
nicht genügend bezeichnen, zu Ausdrücken vom Tastsinn (Berühren, Fühlen, Betasten) greift». — Ploteinos valóban kimeríti az intuitivismus összes kritériumait. 25. A középkor bölcselete pontosan oly mértékben veszi át az intuitio gondolatát, a mily mértékben mystïkus. A mystikus, extatikus, enthusiastikus szellemi irányzattal mindig együtt jár az elme ismerőképessége véges voltának élénk érzése ; minden mystika valamely tökéletes, absolut létnek vagy értéknek fogalmából indul ki s ehhez képest az emberi értelem gyarlóságát hangsúlyozza. Ebben tehát minden mysticismus ismeretelméleti pessimista. Viszont bizonyos ismeretelméleti Optimismus fejeződik ki nála az intuitio gondolatában: a mit a véges értelem saját szétszedő-összetevő, okoskodó erejével elérni nem tudott, azt megadja az embernek egy felsőbb képesség, egy extatikus lendület, «celsior oculus», «intelligentia», szellemi szemlélet, intuitio. A véges értelem csak egy-egy darabját, egy-egy oldalát ragadja meg a valóságnak s azért kell elnémulnia ott, ahol a létnek teljessége, kimeríthetetlen gazdagsága uralkodik. Oly egészszel áll ott szemben az értelem, melyet nem lehet részeiből, tehát analysis útján, fogalmakkal megismerni; a legellentétesebb fogalmak benne egybeesnek (coincidentia oppositorum) ; ellenben az intuitio, mely nem részről-részre halad, felfogja a végtelen tökéletességet, nyugodt szemléletével (praesentia stans). Ha a scholastikus és mystikus bölcseleti irodalmat vizsgáljuk, az intuitiv ismeretelméletnek minden vonása világosan kibontakozik előttünk ezekben a tagadhatatlanul magasröptű rendszerekben. így mindjárt a különböző ismeretfokok gondolata lépten-nyomon felmerül. Érdekes megjegyezni, hogy ez a gondolat már Bo'éthiusnál felmerül, a De consolatione philo sophiae ötödik fejezetében 1 s itt még egészen világosan platóni hagyomány. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy Boëthius az intuitio tárgyának a «simplex forma»-t mondja, ami nem más, mint az slooç, az idea. Ez a hagyomány azután tovább él a középkor mystikusaiban, bár platóni bélyege lassankint elmosódik ; de az ismeretfokok világos megkülönböztetése egyre jobban előtérbe lép s tartja magát Nicolaus Cusanusig, sőt a renaissance bölcseletéig. Igen szemléletesen és kézzelfoghatóan 1 Megkülönböztet többféle ismerésmódot : sensus, imaginatio, ratio, intelligentia. Erre vonatkozólag mondja : «Intelligentia vero celsior oculus exsistit, supergressa namque universitatis ambitum ipsam simplicem formám pura mentis acie contuetur.» (C. V.)
