Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

után való törekvésében gyönyörű beszédeket s gondolatokat alkot, míg végre megerősödve s tökéletesedve egyetlen oly ismeretet pillanthat meg, mely magára a szépségre vonatkozik: megismeri a szépet önmagában. — Itt van leírva a fogalomalkotásnak az a módja, melyet intuitívnak kell neveznünk, a mit Windelband is «synoptikus fogalomalkotásnak» mond (Geschichte der griech. Philos. 229., 233. 1.; Platon. Fromanns Klassiker der Philos. IV. kiad. Stuttg., 1905. 72. kk. 11.), megkülönböztetve az analytikus fogalomalkotás sokratesi módjától és módszerétől. Sokrates módszere abban állott, hogy kikutatta a közös fogalmi vonást a hasonló esetek nagy számának elemzése segítségével. De itt. a fönt leírt esetben, a hol a szép fogalmáról van szó, nem látunk dialektikus elemzést, — nem látjuk azt, hogy az észrevétel adatait gondosan részekre bontanák a beszélők s így jutnának a dolgokban rejtőző közös fogalomra : itt pusztán a sokratesi elmének egy szemléletéről, egy contemplativ lendületéről van szó, egy «zusammenschauende Intuition»-ról, mint Windelband mondja: «welche das alle die einzelnen Exemplare vereinigende Gemeinsame selbständig erfasst; di ETraycoyr) wird zur auvaywyrj (Platon, 72.)». S hogy ez az intuitív megpillantása, mintegy megragadása a szép eszméjének mily közvetlen actusban történhetik, arról ismét Platon világosít föl bennünket a 210 e-ben, mikor azt mondja, hogy az, a ki egyre jobban közeledik a szeretet művészetének teljességéhez, hirtelen meg fogja pillantani a természettől fogva való szépséget, azt, a mire ő minden eddigi törekvéseit áldozta. Ez a szépség felülmúl minden véges megnyilatkozást, melynek része van ugyan a szépség eszméjében, de azt csak halványan tükrözi; a szépség itt maga a tökéletesség, maga az ideál, maga az absolutum, aÚTÖ xb xteíov. S hogy ezt a tárgyát az intuitiónak ily magasztos jelzőkkel emelte Platon a tökéletesség legmagasabb fokára, annak megint megvan az intuitióra nézve a nagy jelentősége : az intuitio ugyanis annyiban is a legtökéletesebb ismerés gyanánt tűnik föl az egész philosophia történetében, mert nemcsak módjánál, alkatánál fogva tökéletes ismerés, hanem tárgya miatt is. Van-e a xo frstov megpillantásánál tökéletesebb ismerettárgy '? Nincs ; s azért az intuitio a legtökéletesebb lényegismerés. Ebben a dialógusban s a dialógus idézett részében Platon az intuitív fogalomalkotásnak valóban typikus példáját szolgáltatja. Typikus ez azért, mert az intuitiót kísérő minden más lelki momentum itt oly világosan feltűnik, hogy ezt a fogalomalkotást