Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

örök relativitásban csak egy absolutum van: épen a relativitás örökkévalósága. Önmaga előtt mindegyik rendszer igazolt, a többi előtt egyik sem. S még egyet hozzá kell tennünk: minden philosopbiai rendszer egyformán halad a realitás felé, — a létet akarja fölérni, megismerni. A rendszerek sorozatának egyik határpontján áll a skepsis, másik véglet az intuitio ; középen állanak az empiristák és rationalisták. A skepsis azt tartja, hogy semmit sem ismerhetünk meg a világból igazán és biztosan úgy, hogy ismeretünk e névre érdemes legyen; az intuitio szerint mindent: megragadhatjuk a világ valódi lényegét. Más szempontból értelmezve az álláspontokat : a skepsis szerint gondolatainknak a valóságra vonatkozólag és viszont, nincs normativ, meghatározó értékük ; az intellectualismus szerint van ugyan, de a gondolat nem teremtheti a valóságot, csak utánképezi s definiálj a ; az intuitio szerint azonossá válik a lét és a gondolat, az intuitio oly ismerőtevékenység, mely valami módon egybeolvad a valósággal s így kimerítőleg megismeri annak igazi mivoltát, legbensőbb lényegét, egyediségét. A szempontoknak, a rendszerek valóságot elérő erejének megkülönböztetéséből, majd összehasonlításából — de másrészről magának az emberi ismeréstevékenységnek elemzéséből is — önkényt következett, hogy kialakult bizonyos egymásutánnak, skálának gondolata, fokozatosan kezdték elrendezni és mérlegelni az ismerésfunctiókat, alacsonyabb és magasabb rendüeket különböztettek meg s az intuitiv megismerés a dolog természete szerint csakhamar a legfelső fokozatot foglalta el. Ma is különböztetünk érzéki és értelmi megismerés között, ma is magasabb rangúnak értékeljük az utóbbit, jóllehet a természet rendje szerint szorosan egymásra vannak utalva s psychologiailag is nehéz a kettőt egymástól pontosan elválasztani működésükben ; s ugyanezen természetes, ösztönszerű megkülönböztetésekben gyökereznek a Scholastika különböző «facultasai», «intellectusai», «ratioi» stb., a német bölcselők különböztetései «Verstand», «Vernunft» között és ide tartoznak az «Einbildungskraft» s más erők és tehetségek felsorolásai. Már Platon is azon philosophusok közé tartozik, kik az ismerőtevékenységek között ilyen fokozati különbségeket tettek és a kik a legmagasabb rendű ismerést intuitiónak nevezték el. Azért Platon is az intuitivismus philosophusai közé tartozik. Már az a rokonság is ide kategorizálná őt, melyben a világirodalom más intuitiós gondolkozóival áll: dús, ragyogó költői stílusa, (a stíluson az ember legbensőbb megnyilatkozását értve), a szemléletesség, mely végig-