Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
Ugyanez az intuitiv elem domborodik gondolkodásunk vizsgálatában Volkeltnél két oly esetben, melyek a közönséges fogalomalkotástól eltérnek, de viszont ugyanazon intuitio segítségével jönnek létre, melynek szerepe a fogalomalkotás igazi gerincét teszi; ezekben az ismerésmódokban az intuitiónak más jellemző sajátságaival is megismerkedünk. Az eddigiek szerint az intuitio azt a pontot jelzi a fogalomalkotásban, melyben az érzéki képzettartalomnak s a szorosan elvont általánosnak egybe kell esnie, hogy azt a szemléleti tartalmat egy nem-érzéki általános kifejezésének mondhassuk (v. ö. E. u. D. 461); ezt a fogalmat most ki fogja bővíteni Volkelt és kimondja, hogy az intuitio az érzés és a phantasia erejében áll elő főképen s így közeledni fog más pilosophusok intuitio fogalmához (1. 12 pont). Végül kiderül, hogy a közönséges discursiv gondolkodásban is igen sok intuitiv elem van elszórva. Ha ezeket mind áttekintjük, meg fogunk győződni, mondja szerzőnk (460—461), hogy az intuitio szükségképi alkotó eleme a rationalis gondolatmunkának s egyszersmind látni fogjuk, hogy az intuitio lényege csakugyan a gondolkodás és szemlélés functióinak összeesésében áll. Láttuk, hogy minden fogalomban elválaszthatatlanul egybeesik ez a két elem, a szorosan fogalmi és a szemléleti; s ha jól körültekintünk az intuitio ezen területén, még több immanens szemléleti elemmel fogunk találkozni. így az «analogikus ismerésben,» úgy látszik, a gondolkodás kétszeresen is működik a szemlélés szerepében. Analogikusnak mondja ugyanis Volkelt pl. mások lelkiállapotának valódi megismerését mozdulataikból, arckifejezéseikből stb. 1 s ez nem történhetik csupán a fogalmi ismeréssel vagy a tapasztalás segítségével, ide az kell, hogy phantasiával és érzéssel belehelyezkedjünk az illetők lelkivilágába, 2 azaz — tehetjük hozzá — beletalás nyújtotta szemléletek fölött. A szemléletnek ezen felvétele a gondolkodásba részint a fogalmon kívül, részint — és ez a viszony legbensőbb foka — mintegy a szemlélésnek magába a fogalomba való felvétele által történik. Ezen utóbbi esetben a szemlélés és a gondolkodás fogalmi oldala egy és ugyanazon functióban olvadtak össze. Minden fogalom bizonyos titokzatos, solia fel nem deríthető egységét tünteti fel a szemlélésnek s a specifikusan fogalmi elemnek; az egyedi megkapja az általánosnak jelentését s az általános csupán az egyediben tűnik elő. Nemcsak a gondolkodás bármely más titokzatos pontján, hanem már az'egészen közönséges fogalomban is feltűnik az előbbiek szerint egy intuitiv elem.» 1 E. u. D. 421. 1. 2 ü. o. 422. 1.
