Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Egyébként Husserl is megvilágította ennek az associativ = intuitiv folyamatnak, melyet vizsgálunk, lelki szerkezetét a Logische Untersuchungen egyik megjegyzésében.

1 Minden tudomány tárgyainak általános természetében gyökereznek, úgymond, bizonyos formái, szerkezetei az összefüggéseknek ; az összefüggések (a tudomány belső alkata) viszont szakszerű megokolások bizonyos typikus formáit határozzák meg s a typusok birtokában, tehát ad analogiam,, sietünk előre azon hajlamok és megszokások alapján, melyeket ama tudományszakkal való foglalkozás oltott belénk s fejlesztett ki bennünk. Az új tudományos felfedezések tehát sokszor a forma azonosságán (analógiáján) s a lelki hajlamok természetén alapulnak. — Mi ez más, mint a föntebb említett analogikus ismerés ?

2 Az intuitio tehát abban az alakjában, ahogy a rendszerek megalkotásában tevékeny, nem egyéb, mint az analogikus (hasonlósági) associatio egyik faja; ugyanezt az associativ functiót azonban, tekintve érzelmi alapjait, a teremtő képzelettel lehet azonosítani. II. Intuitio, mint «közvetlen ismerés». 15. Azon intuitio-formák, melyeket eddig tárgyaltunk, az intuitiv megismerésnek fősajátságait igen plastikusan tárják elénk. Bennük oly értelmi functiót láthatunk, mely elsősorban teljesen függ az egyéntől, még pedig az egyén lelkivilágának irration alis összetevőitől: ilyenek az érzés és a képzelet. Ugyanezen irrationalitás összefügg azonban más irányban egy újabb jellemző tulajdonsággal és ez az intuitiónak ú. n. «közvetlen» volta. «Közvetett», vagy discursiv a gondolkodás abban az esetben, ha a logikai levezetések, fogalmi kapcsolatok szülték a megismerést; közvetlen pedig ezeknek híján, tehát akkor, mikor belőle indulunk ki, mikor nincs logikai származása, hanem úgy adódik, mint bármely benyomás, kósza impressio, vagy felvillanó ötlet. Közvetlenség itt nem más, mint a discursio hiánya; így nyerjük a teremtő képzeletben metaphysikai rendszerünk megindító mozzanatát, eszméjét; nem okoskodással, hanem impressiók útján. Ezen értelmezésben és általában a «közvetett» és «közvetlen» 1 Log. Unters. I. Halle, 1900. 22. 1. 2 Ez az a «tapintat» (Takt), önkénytelen eligazodás, akár tudományos, akár más esetekben, melyet az intuitióval Raoul Richter is azonosít. «... der Takt des Augenblicks, das intuitive Ueberschauen der Gesamtlage». (Einf. in die Philos, II. Aufl. Lpz. 1910. 116. 1.)