Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

azért csak ß-nal léphet ki abból. Az időt, mely aközben eltelik, a következő egyenletből nyerjük : . _ cl sin 45 Ci

J ~ cos (45 — 5) + v ' sin (45 +~S) a hol ^ az a szög, mely a megnyújtott beeső sugár és megtört sugár közé esik, d pedig a lemez vastagsága és az a szög, melyet v iránya és a planparallel üveglemez normalisa bezár, épen 45° ; írjunk továbbá rövidség kedvéért : d cos (45 — 5) A. akkor c

4. j = A + 77= y V 2 sin (45 + 5) h és v 1 [A V2 sin (45 + 5) vagy CV-nek fönnebb megállapított értékét fölhasználva : A ; = c , n

2 — 1 -, v 1 v cos o — — n n

2 Y2 sin (45 + 5) Ugyanilyen alakú lesz a jobbról balfelé haladó sugárra vonatkozó b időtartam azzal a különbséggel, hogy a jelek a nevezőben ellenkezőre változnak, lévén ugyanis a szög most (180 + S), tehát : A b = n

2 — 1 * , v 1 v cos 0 + — • n

2 y2 sin (45 + S) A fölfelé haladó fénysugár idejét úgy nyerjük, hogy S helyébe (270 — 5) írunk; tehát - ^ C n

2 1 . Ç, , V 1 : v S1 n 5 -jn n* |/2cos(45 — 0) hasonló módon : A 1 = c . n

2 — 1 . «s v 1 v sin 0 — —= n n

2 y2 cos (45—5)