Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

x ugyan mindkettőre nézve egy és ugyanaz, de nem fr ; így például a fönnebbi schemát fölhasználva azzal a különbséggel, hogy most x helyébe annak megváltozott értékét írjuk : A C t'A H >• te H — X c — V Ta + ~~x < \- T

c C + V Ezen adatokból következik, hogy (U~te) + (T

A~T

c)—^

2^ 0, vagy, ha a mozgás nem AC irányban történik, hanem ellenkezőleg, CA irányban, akkor az eredmény : 9, vl 0tA—tc + {T

a — To) + -f-—

2 S 0. c* — ÎT Mindkét eredmény abban különbözik az előbbitől, hogy az időn kívül még a távolság mellett a sebesség, v is szerepel. Erre vonatkozólag mondja 1 H. Poincaré : «A két eset közül —• "—»(t. i. hogy AC vagy CA irányú-e a mozgás) melyik érvényesül a valóságban, azt megtudni nem lehet és nem is fogják ezt kideríteni soha ; mert nem ismerjük földünknek a világtérben való absolut sebességét és nincs mód tudomást szerezni róla tapasztalati úton». A fönnebb vázolt óraösszehasonlítást Poincaré is tárgyalja és annak azon módon való lehetőségét el is fogadja, ellenben azt az utóbbi körülmények közt lehetetlennek tartja ; már pedig, ha lehetséges az egyik esetben, lehetséges az in theoria a másikban is. Hisz abban semmi lehetetlenség sincs, ha föltételezzük, hogy a kérdéses órák valóban pontosan együttjárnak és e járásukat meg is tartják. E föltevés mellett az észlelők aztán meg is tudják állapítani, hogy mekkora értéke van a c . c T es —:— x c — V c + v kifejezésnek, továbbá még a v és l tényezőknek is. * Michelson alapvető kísérlete, mert negativ eredménynyel végződött, újabban nagyon is szokatlan elméleti megfontolások és föltevések forrásává lőn. 1 H. Poincaré : Die neue Mechanik, 1911. 11. 1.