Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

lismus» hozzájuk már el nem férkőzik. Az egész tudat alatti élet, ímpulsióim, hitem, egyéniségem született hajlamai, vágyaim, reményeim stb. lassan érlelik s előkészítik meggyőződéseimet, kivirágoznak a tudat fölött azon gondolatokban s philosophémákban, melyeket én — egészen objectiveknek gondolok — sőt ötletszerű, «adódó» voltuknál fogva a valóságba vetett igazi mély pillantásoknak, a realitás revelatióinak vélek. S ezek ellen nem szólhat semmi syllogismus, az intuitiókat meg nem döntheti észokoskodás... «Valóban, a metaphysika és a vallás területén (mert James szerint itt uralkodik főképen az intuitio), az explicit okoknak ránk nézve nincs semmi befolyásuk, hacsak valamely implicit és vak intuitio nem taszít bennünket ugyanazon irányban». (Expér. rel. 63, 407. 1.). Hasonlítsuk össze a vallásphilosophia idézett helyével James második munkájának, a Pragmatism-nak mindjárt első lapjait (3—39. 11.) s itt ugyanazon értékelését találjuk az intuitiónak: James újra neki juttatja a szellemi életben az uralkodó szerepet. Mert, szerinte, életünkben a velünk született tendentiák az uralkodók. Ezek a mi lelkünknek öntudatlan hatalmasságai határozzák meg azt a szempontot, melyből mi a valóság dolgait és történéseit felfogjuk s gondolatainkban rendezzük ; a valóság már csak egy alanyilag átszűrt, megrostált képben jut tudomásunkra, azt látom s tudom belőle, a mi egyéniségem résein be tudott hatolni. A valóság ezen egyéni felfogásához járul most egy még nagyobb baj : ez logikánknak ugyancsak ilyen subjectiv eredete. így lesznek azok, kikben a positiv tények szeretete az eredeti hajlam — empiristák; az intellectualistákat örökölt, vagy szerzett, de mindenkép egy bennük eleve meglevő elvonó hajlam és képesség teszi elvont s roppant rendszerek megalkotóivá; a mystikusok «Istent látják» — így minden rendszer és minden philosophia, még a tudományos rendszerek is, nem egyebek, mint egy-egy vérmérséklet «lefordításai» a philosophia nyelvére. Ismét az egyéniség, a vérmérséklet, a gondolkodó tudatnak irrationális, érzelmi és akarati összetevői ! Ismét azoknak az elemeknek a hangsúlyozása a philosophikus gondolatmunkában, melyek a gondolat objectivitását veszélyeztetik. A mit föntebb, a teremtő képzelet tanánál érzelmi összetevőnek mondottunk, az itt, mint «tudatalatti» tényező szerepel, de mindegyik egyformán a logikai igazság objectivitásának kárára. Itt most nem foglalkozunk James elméletének, meg a hozzá hasonlóknak kritikájával (1. ezt az utolsó fejezetben), itt csupán az összehasonlításra törekedtünk 3*