Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

félét tervezett, a mennyiben szándéka volt «a magyar egyházi írókat, kereszténységünk' első idejétől egész a mostanig egy különös Gyűjteményben kiadni». Kérésének volt-e foganatja, nem-e, nem tudjuk, de a terv megvalósításának semmi nyomát sem találtuk. Ezek a most említett dolgok tehát csak olyan fénysugarak, a melyek Guzmics szorgalmára és az őt foglalkoztató tervekre vetnek némi világot, de Guzmicsnak, mint theologusnak méltatásához positiv támpontokat nem nyújtanak. Egészen más elbírálás alá esnek megmaradt kéziratai, a melyekben nem egy adat van, a melyek az e méltatás közben fölmerülő kérdésekben a kutatót útbaigazítják, vagy legalább egyik-másik föltevésének helyes vagy helytelen voltára a figyelmet ráirányítják. így kéziratban van meg: Quaedam specialia ex theologia dogmaiica. Jelentős kézirat az Oktató és szívnyugtató gondolatok az Istenről és A religio befolyása az ember emberisítésébe. De legnagyobb figyelmet érdemel összes, a mi tárgyunkba vágó kéziratai között Az erkölcsi világ története. Erre már 1817-től gyűjtötte az anyagot. A harminczas évek vége felé aztán belekapott jegyzeteinek feldolgozásába. 302 lapot 4° kidolgozott, sajtó alá gondosan letisztázott, mert úgy tervezte, hogy 1840-ben megkezdi a nagy munka kiadását. Hosszú időn át készült rá s nagy gonddal dolgozott, mert mint mondá: «e nagy munka leendett volna minden literatúrai munkálatait befejezendő».

1 Szóval ez lett volna irodalmi munkásságának koronája. Sajnos, halála meghiúsította gondosan előkészített tervének megvalósítását, s így csak ebből a kéziratban kidolgozottan maradt 302 lapból,

2 a nagy munkához hangyaszorgalommal gyűjtött, de nyersen maradt többi anyagából látjuk, hogy tulaj donképen mit is akart vele. Az ember erkölcsi lény, az erkölcs törvényeit követve vagy azokba ütközve erkölcsi életet él. Guzmics ennek az erkölcsi életnek, benne az ember nemes erőfeszítéseinek vágy csúfos letöréseinek történetét szerette volna megírni, hogy így is mutassa az utat az eszmény felé. Mert van eszmény. A népek naiv hitregéiben, a történelem komoly eseményeiben, nagy gondolkozók mély gondolataiban stb. mindenütt van a legszomorúbb tévedések és eltévelyedések daczára is valami, a mi Arra utal, a kivel a 1 Beély (Briedl) Fidél u. o. 36(i. 1. 2 Egyes részleteket «Szentírási képek» czímen Beély Fidél Guzmics halála után az Egyházi Tár utolsó füzetében (1839. XIV. f. 335—342. 11.) megjelentetett belőle.