Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

a melybe Guzmics ezeket a sorokat eredetileg szánta, időközben megszűnt, csak tíz esztendővel később jelent meg. Az alkalom is, a melyből ez a czikk Íródott, a húszas évekből való, nevezetesen abból az időből, a mikor Guzmics még erősen és egész komolyan bizott az uniós törekvések sikerében. Éppen ez a bizó reménykedés vetette fel lelkében a kérdést: mi lesz a protestáns papsággal, ha katholizálnak ? Tudta, hogy a coelibatus nagy szálka a protestánsok szemében, épen azért jónak látta a kérdés megoldását irodalmilag már eleve elősegíteni. Ő maga lelkes híve a papi nőtlenségnek s czikke ez intézménynek szép, meleg és okos apologiája. A conclusio persze mégis az, hogy nem lévén a coelibatus isteni intézmény, az egyház, a mint ezt a görög-katholikusok esetében látjuk, nem fogja ezt a visszatérő protestánsokkal szemben sem erőltetni. Czélunk elérésére figyelembe kell vennünk továbbá három bölcseleti irányú értekezését is, a mely azonban Guzmicsra épen mint theologusra vet világot. Az első ezek között: Philosophiai Levelek a Gondviselésről. Megjelent a Tudományos Gyűjtemény 1827. VII. kötetének 3—41. lapjain, bár, mint a czikk élén olvasható adatokból kitűnik, Guzmics már 1822-ben megírta. A szerző a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjéhez intézett levelek formájában — összesen nyolcz ilyen levél van — azt az ősrégi, már a jámbor Jób könyvében irodalmilag is tárgyalt kérdést iparkodik megnyugtatólag megoldani, miként lehet a világban tapasztalható visszásságokat, az ártatlanok szenvedését, az ember ellen törő természeti erőket stb. az isteni Gondviseléssel összeegyeztetni. A felelet egy hivő léleknek, nyitottszemű, higgadtan s okosan gondolkozó, sokat tanult embernek a felelete, a mely ha nem is mond vadonatúj sohasem hallott dolgokat, elfogulatlanságával, nyugodt bölcsességével mégis megnyugtatni képes a csapásoktól zaklatott vagy ilyenek láttára zavarba jutott lelket. Második ilyen dolgozata: Hit, Remény, Szeretet. Megjelent az «Élet és Literatura» czimű folyóiratban 1827-ben (II. kötet, tizedik rész, 203—226. 11.). Ugyanezen folyóiratban nem sokkal előbb (IIköt., ötödik rész, 23—46.11.) Cselkövi (Kölcsey) írt teljesen azonos czím alatt egy az ő nemes, hivő lelkét, fenkölt, de a Protestantismus eszmekörétől s az újkori philosophia idealista irányzatától befolyásolt gondolkozását hiven visszatükröztető elmefuttatást, a mely voltaképen Villers egyik munkájának kritikája akar lenni, de kritikai czikk helyett egészen eredeti elmefuttatás lett. Szemerének,