Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

Guzmics egyes zsoltárokat kétszer is lefordított. így pl. a 49. zsoltárt. Mert ennek a Vallási és Egyházi Tár I. füzetének 34., 35. lapján olvasható fordítása egészen más, mint a Zsoltárok cz. kötetben (a 102., 103. 11.), a hol ráadásul az ismeretes számozásbéli eltérés alapján ez a 49. zsoltár 50-iknek van mondva. Talán nem árt, ha e kétféle fordításból az említett zsoltár néhány strófáját egybevetés czéljából itt bemutatjuk. A 49. zsoltár 7—14. verse íme ez : az Egyházi Tárban : Halld népem, szólni akarok, Izrael ! ellened akarok bizonyítani ; én Isten, vagyok a te Istened. Áldozataidért nem büntetlek. Égetteid hiszen előttem mindég. Nem kell nékem ökör hajlékodból, sem bak aklodból : Mert az erdőnek minden vadai enyémek, s a hegyek állatai ezrenként. ismerem a hegyek madarait, és a virányok erősei enyémek. Ha éhezem, nem mondom neked : mert enyém a föld kereke, a mivel az tele. Avagy bikahússal élek-e én ? vagy bakvért iszom-e ? Áldozzál Istenednek hálaáldozatot, és fizesd le a Magasságbelinek tartozásaidat. a Zsoltárok cz. kötetben : Hallgass népem ! mert szólok ; hallgass Izráel, mert tégedet intlek : Isten, a' te Istened vagyok én. Nem áldozataid miatt feddlek tégedet; nem égő áldozataid miatt, mellyek szüntelen előttem vannak. Nem veszem el házadtól a' tulkot : aklaidból a' bakokat. Mert enyém minden vadállat ; a' barmok, mellyek a' hegyeken ezerenként járnak. Ismerek minden hegyet, madarat ; és a mezei állat előttem van. Ha éhezném, nem mondanám neked ; mert enyém a' kerekföld, és minden a' mi benne van. Valljon bikahust eszem? és bakvért iszom ? Áldozzál Istennek hálát és fizesd le a' Felségesnek fogadásidat. Nem folytatjuk. Ez is mutatja, hogy Guzmicsnak egyik-másik zsoltárról, pl. az Egyházi Tár I. füz. 35. lapján olvasható töredék szerint az 50. (Miserere) zsoltárról is — két fordítása volt. S mert az Egyházi Tár szóban forgó kötete ugyanabban az évben jelent meg, mint a Zsoltárok cz. kötet, t. i. 1832-ben. következik, hogy mind a két fordítás egy időben rendelkezésére állt. Érthetetlen, hogy ilyen körülmények között miért vette fel a teljes zsoltárfordításba a gyöngébb fordítást s miért mellőzte a jobbat? Mert véleményünk szerint az Egyházi Tárban olvasható részletek sikerültebbek, mint a Zsoltárok-ban nekik megfelelő részletek. Több erő lüktet bennök. Nem akarunk ebből semminémü messzemenő következtetést levonni; csak sajnálkozásunkat fejezzük ki, hogy a másik