Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

érdekében annyit, a mennyit csak tehetett. Nem az ő hibája volt, hogy a bizakodást neki nagyon nehezére eső lemondás váltotta föl. Lassan-lassan be kellett látnia, hogy eszméi megvalósulását nem remélheti. Teljes odaadással dolgozott azon, hogy az unió szüksé­gességét és lehetőségét bebizonyítsa. Ebben, nem pedig concrét uniós programmok felállításában látta a maga hivatását. Annál keserve­sebb ennek a csupa szív-embernek, a mikor minden fáradozása meddőnek bizonyul s az elvetett mag csak nem akar kikelni. Sőt a czél mintha egyre távolodnék. A mieink táborában tagadhatatlan, bár teljesen jóhiszemű tévedései és elszólásai miatt meggyanúsítják s még szándékainak tisztaságát is kétségbevonják, a protestánsok pedig, hasztalan minden szelídsége, önzetlen és őszinte szeretete, egyre bizalmatlanabbak lesznek. Végre rájön, hogy szélmalomhar­czot vív. «Igazad van — írja Kazinczynak — egységet remélni kábaság. De a szomorú szakadásnak keserveit nem érezni lehetetlen». 1 Azzal a fájó érzelemmel, a melyet élte e. legnagyobb csalódása keltett benne, visszavonul az unió ügyének activ szolgálatától. Többet nem ír róla. De azért ezek a küzdelmes évek nem multak el nyom­talanul fölötte. A természetében alapuló, tanulmányai, olvasmányai következtében kifejlesztett theologiai irányzatának bőséges alkalma volt ezekben a vitákban arra, hogy még jobban megerősödjék. Ehhez aztán mindvégig hű maradt. A későbbi Írásaiban is szelíd, türelmes, az egyoldalúságnak még a látszatát is kerülő Guzmicsnak, kinek ez egyik legvonzóbb tulajdonsága s egyben tévedéseinek is egyik szülő­oka, az unióról ábrándozó Guzmics a legjobb magyarázója. Ez áll mindjárt Guzmics legfőbb munkájáról, Fundamentálisáról s spe­cialis Dogmaticájáról is. Guzmics mint tanár nagy gonddal készült előadásaira, annyi­val is inkább, mert a rendelkezésére álló tankönyvekkel sehogy­sem tudott megbékülni. Akkoriban a magyar hittudományi intéze­tekben — Guzmics szaktárgyában — Klüpfel és Fejér könyvei voltak használatban. Érdemes szerző mind a kettő, de Guzmicsnak minden oka meg volt arra, hogy ne legyen velők megelégedve. «Az első már lejárta korát, más ellenek más fegyvereket kívántak; utóbbi a támadókat csak mutatta inkább, mint czáfolta.» 2 Guzmics tehát rá volt utalva arra, hogy erősen jegyzetezzen. Hovatovább 1 Guzmics levele Kazinczyhoz. 1827. ápril. 2 Dr. Bita Dezső : Guzmics Izidor. Egyházi Lapok. 1868. I. évf. 688., 689. II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom