Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

Klobusiezky Péter, kalocsai érsek, még mint szatmári püspök sok protestánst térített vissza a katholikus egyházba. Ez izgatta a tüzesebb protestáns lelkészeket. Nevezetesen Báthori Gábor, pesti prédikátor és superintendens sehogy sem tudott a történtekkel megbékülni. Kopácsy József székesfehérvári püspöknek az esztergomi új templom alapkőletétele alkalmából mondott beszéde még jobban fölingerelte. Keserűsége végre is kitört belőle. 1822-ben «Lehet-é? van-é ? egyedül idvezítő Ekklésia ? Ha lehet 's van, hol van ? melyik az?» czímen két prédikácziót adott ki, majd rövidesen utána «Az Evangeliomi Keresztyén Tolerantzia» czím alatt megint két prédikácziót jelentetett meg. Ez a négy beszéd a szokásos protestáns vádaknak ki tudja hányadik felmelegítése a katholikus egyházzal szemben. Az észre nem vevéstől azonban megóvta őket egyrészt az, hogy a kath. egyház két élő s általánosan ismert dignitáriusa ellen irányultak, másrészt pedig az, hogy szerzőjüket az indulat túlságosan elragadta s beszédeinek hangja a szokottnál is keményebb, sőt határozottan bántó volt. Katholikus részről épen ezért nem is hagyták Báthori támadását szó nélkül. Többen feleltek neki, köztük Guzmics is. Guzmicsot maga Trattner János, a kinek pesti nyomdájában jelentek meg Báthori beszédei, kérte meg, szóljon hozzá a kérdéshez, «ne talán olyan valaki kapjon bele, ki többet szokott vastag stílusával rontani, mint építeni». Guzmicsot már hosszabb időn át foglalkoztatta az unió gondolata, kapóra jön tehát neki Trattner felszólítása. így jelent meg ez irányú első munkája, a melynek teljes czímlapja ez : A' keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről írt levelek az evangeliumi keresztény tolerantziának védelmezőjéhez. Pestén, Petrózai Trattner Ján. Tamás betüjivel és költségével. 1822. A könyv 8°, 98 1. A czímlap nem nevezi meg a szerzőt, de az első és utolsó levél végén — összesen 12 levélből áll a munka — ott olvasható Guzmics neve. A levelek hangja rendkívül nemes, eredeti, az epéskedő csipkelődésnek nyoma sincs benne. Erősen kidomborodik bennök írójuk egyénisége. Hazáját szereti, embertársai boldogságát keresi, egyebek között ezért rajong az unióért. Báthorit «Krisztusban és hazámban szerettem barátom»-nak titulálja s az ezzel a czímzéssel vállalt obiigóhoz következetesen s mindvégig hű marad. Mindjárt az első levélben kifejti, hogy már régen «foglalatoskodtatta» elméjét, nem lehetne-e a magyar keresztényeket vallásilag egyesíteni. Báthori föllépése tehát csak külső alkalom, hogy véleményével ő is a nyilvánosság elé lépjen, annyival is inkább, mert már a kiindulásban