Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés : Agnostos Theos
Agnostos Theos, Szent Pál apostol térítő útjában a halófélben levő ó-világ nagyságának beszédes színhelyére, Athénbe is eljutott, hogy küldetésének megfelelően hirdesse az üdvösség igéit mint a nemzetek apostola. Athénben való tartózkodását és ott kifejtett működését az Apostolok Cselekedete (17, 16—34) őrizte meg és Lukács evangélista, e mű szerzője azt a beszédet is leírta, a melyet az apostol Athénben, az Areopagoson 1 mondott epikureus és stoikus philosophusok jelenlétében (Ap. Csel. 17, 18.), hogy őket az egy, igaz és élő Isten megismerésére és imádására vezesse. E rendkívüli szellemi képességekkel megáldott embernek valóságos remeke 2 ez a beszéd, a melynek értékét csak fokozza önbizalma és igazának tudata, a melylyel a kor tekintélyei előtt van bátorsága fellépni. A beszéd tartalmának czélja az, hogy meggyőzze hallgatóságát az egy, igaz és élő Istenről, a kinek valamennyien szolgái vagyunk, a ki majd egykor Ítélkezik is felettünk; kiindulópontjául pedig az a felirat szolgált, a melyet az apostol, miközben Athén városát alaposan szemügyre vette, az egyik oltáron látott: áyvwcrap 9-so) : az ismeretlen istennek. Az Ap. Csel.-vei foglalkozóknak már sok fejtörést okozott e felirat, mert a görög világból nem maradt egy olyan emlékünk sem, a mely egész határozottsággal mondaná, hogy csakugyan volt ilyen oltár, de mivel mélyebbre ható fontosságot nem igen tulajdonítottak neki, rendesen megelégedtek az e kérdésre némi világosságot vető régi forrásokra való hivatkozással, hasonló esetek felsorolásával, de végleges állásfoglalás nem történt, legfeljebb szt. Jeromos alább megemlítendő, kiélezett nyilatkozatát lehetne ilyennek tekinteni, a mely azonban nem támaszkodik forrásokra vagy legalább is előttünk ismeretes forrásokra. A nehéz1 L. erre vonatkozólag Curtius, Paulus in Athen. Sitzgb. d. königl. Preuss. Akad. der Wiss. zu Berlin. 1893. 2 Curtius i. értekezéséhen a görög műveltségtörténet egyik legértékesebb lapjának mondja e beszédet. A pannonhalmi főapáts. föisk. évkönyve. 19
