Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

kérdezi a tettest és tanukat, egész másként fognak azok felelni, mint a dolog természete kívánja; de ha jól kérdezi őket, mindjárt rájöhet a valódi tényállásra. A szentiratokat is a maguk természete szerint kell vallatni, akkor bizonyára helyesen vallanak. — A szerzőség kérdésében sem lehet irányadó a hyperkritika, mert ennél még mindig biztosabb a hagyománynak (v. ö. Szent Irenaeusnál: Adversus haereses) okkal-móddal való követése. Hisz el sem képzelhető, hogy az ősegyházban épen az apostoli iratoknak valódi vagy eredeti szerzőire nézve akartak vagy tudtak volna bizonytalanságban vagy csalatottságban élni és maradni. Valamint a magunk körében nem szívesen tűrjük a fondorlatokat és pia fraus-okat, úgy a keletkező és gyökeret vert kereszténység, illetőleg az első keresztény hivek és hitközségek is követelhetnek maguk részére annyi igazságszeretetet és itélő képességet, hogy épen alapvető dolgaikban el tudták különíteni a tiszta búzát a konkolytól. A föntebb tárgyalt helyek Tacitusból és ifjabb Pliniusból az egyháznak szintén azon korára vetnek világot, midőn ez a mustármagból már kinőtt és szép sudár fává kezdett növekedni, szóval a mikor a rázúduló viharok könnyen megakaszthatják a legszebb fát is fennállásának, sőt létének biztonságában. S jöttek is a legerősebb viharok. Ámde nem oly kezek ültették el az egyház csemetéjét, a melyek ne gondoskodtak volna további megerősödéséről, úgyhogy nemcsak gyors felnövekvése, azaz elterjedése, hanem fennmaradása is, ezer és ezer veszedelem közepett, mind máig a legnagyobb és legkézzelfoghatóbb csodák egyike. A Tacitusban előadott tűzvész utáni üldözés csak kezdete volt a majdnem 300 éven át tartó kegyetlenségeknek, a melyekből az egyház megújhodva s megizmosodva került ki. Annyi szenvedés után még a népmesék hősei is győzelmesen vonulnak be a megérdemelt boldogság hónába : azonképen az egyház is megérdemelte szenvedéseiért s emberfölötti küzdelmeiért azt a szabadságot, melyet Nagy Constantinus császár juttatott neki. Az egyház szabadságlevelének három dátuma van: a 311. április 30-ikán kelt türelmi rendelet, melyet Galerius császár adott ki a keresztények részére ; a 312. október 28-iki győzelem napja a Róma melletti Milvius-hídnál; végül a 313. februarius elején Mediolanumban (Milano) kelt hires edictum, a melyben Constantinus és Licinius kihirdették a vallásszabadságot és a kereszténységet egyenlő rangúvá tették a többi, államilag elismert pogány cultusokkal.

1 1 V. ö. Fischer-Colbrie népszerű hitvéd. füzetét : A kereszt császárja,