Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

unigeniti.) — A megtántorodottak nyilatkozataiból kitűnik tehát, hogy a keresztények Plinius korában Krisztust istennek imádták, miként samosatai Lukianos is ugyanazt tanítja a maga idejére nézve; maga az újszövetségi szentírás pedig azzal teszi azt nyilvánvalóvá, hogy Krisztusra az ószövetségi Jehovának megfelelő kyriosnevet

1 alkalmazza. (Róm. 9, 5. Héberekhez 1, 9. János evang. 20, 18.) Plinius tovább azt is mondja, hogy a keresztények az ő istentiszteleti gyülekezeteikben esküvel (sacramento) kötelezték magukat erényes életre. A sacramentum itt az összefüggés szerint nem, miként Tertullianus (2-ik apológiájában erre a levélre ezélozva) gondolta, a sacramentum eucharistiae-t jelenti, hanem esküvel megerősített elkötelezést. Valószínű ugyanis, hogy Plinius a keresztényeket, a kik előtte csak collegia illicita vagy hetaeriae gyanánt szerepeltek, arról az esküjökről kérdezgette, a mely őket a társulatukhoz fűzi, vagyis arra a szokásra gondolt, melynél fogva azok, a kik olyan társulatokba belépnek vagy a mysteriumokba beavattatnak, ünnepies esküt tartoznak tenni, hogy a rájok bízott titkokat nem bocsátják nyilvánosságra, hanem szentül megőrzik és czéhbeli társaikat erejökhöz képest támogatják. Hiányzik azonban Plinius előadásából az ősegyház cultusából egy dolog: a szentírás-olvasás és a prédikáczió megemlítése. Szent Justínos apoiogiája (I, 67.) szerint, miként föntebb az apostoli határozatokból is láttuk, az istentisztelet az apostolok emlékirataiból hypomnémata tón apostolon) vett részletek felolvasásával kezdődött, vagyis a mi evangéliumainkkal vagy az ó- és újszövetség egyes szakaszaival ; de olvastak más Írásokat is, pl. római Szent Kelemen levelét a korinthosiakhoz vagy Hermas Pásztorát némely községekben.

2 Ide járult aztán a megbeszélés, mely csak később öltötte föl mai akroamatikus (hallgatós) alakját, míg kezdetben a szükségletekhez, t. i. a napi kérdésekhez alkalmazkodva, eszmecsere módjára, bizalmas beszélgetésben vagy társalgásban állott; innen a neve : homilia (társalgás), természetesen mindig a szentírás szövegéből kiindulva s oda térve vissza. Plinius tudósításába tehát még 1 E szó alkalmazása a hellénismus terméke (1. Deissman : Die Hellenisierung des semitischen Monotheismus, 1903.). 2 Apokalyptikus irat a II. századból, telve fölhívással és figyelmeztetéssel az Úrnak várható eljövetelére s a vele kapcsolatos bűnbánatra. Tartalmaz 5 visiót, 12 parancsot s 10 hasonlatot. Szerzőjeül a Muratori töredék I. Pius pápa testvérét, Hermást, jelöli meg.