Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Az intuitio első jelentkezése szerint a rendszeralkotás kezdő mozzanataiban lelhető fel, de Keyserling nem csak erre szorítja az intuitio körét; szerinte «alles Erfassen von Zusammenhängen ist Intuition» (Logos, III. 63. és : «Zusammenhänge können schlechter­dings nur intuitiv erfasst werden» u. o. 64.) ; eszerint azt kell gon­dolnunk, hogy az intuitio voltakép gondolkodásunk alapformája, mert a gondolkodás nem más, mint viszonyok megállapítása, összekötés és elválasztás, Unterscheiden und Verbinden, a Goethei szó szerint. A megismerő léleknek mintegy ősi, primitív formáját látjuk az intuitióban; ez egy vitális fogalom, az életnek, a szellem életének lendülete, kibontakozása. Hogy az intuitio csakugyan ebben áll, azt Keyserling nyomatékosan ki is fejezi; azzal, hogy az intuitiót, mint a lélek életének alapmozgását tüntette fel, megadta egyszersmind végső magyarázatát s kifejezte nagy értékességét. «Das Lebens­prinzip des Geistes, nichts anderes ist das, was als Intuition be­zeichnet wird.» (60. 1.). 8. Mindezekben az intuitio nem mint valamely külön ismerés­mód mutatkozik be, talán egy a sok között, hanem mint bármely ismerésnek alapformája, lehetővé tétele. Hasonló alapvető jelentő­séget látszik tulajdonítani az intuitiónak D. Parodi, egy felolvasá­sában, melyet a negyedik nemzetközi philosophiai gyűlésen tartott. 1 Parodi szerint az intuitio s a discursiv gondolkozásformák kölcsö­nösen áthatják egymást, ezek ismerésfunctióinknak egymásba fonódó elemei. Az intuitio két fontos criteriumot tüntet fel : 1. közvetetlen, feltétlenül biztos, osztatlan ismerés, mely a tárgyat egy «pillan­tással» ragadja meg (ellentétben a discursiv ismeréssel); 2. tárgya az ismerésnek valami egyedi, sajátos — korántsem valami általános (universale), mint a minő a logikus gondolkozás eredménye (quali­tativ szemben a quantitativval, meg az elemző ismerés productu­maival). Nagyon természetesnek látja Parodi, hogy az intuitiv ismerés egymagában nem volria kielégítő : sokkal inkább individuális, személyi élményekhez kötöttségében változó s más-más egyének­nél ellentmondó az intuitio; viszont azonban a logikus gondolko­záshoz nélkülözhetetlen alapvetésnek tartja. így a gondolkozás alap­principumai, axiómái intuitive bizonyosak ; intuitio tevékeny továbbá továbbiakban deductiónak mondja, nyilván abban az értelemben, amit a romanti­kusok philosophiája hivott deductiónak : a constructio, metaphysikai deductio jelentésében. 1 Intuition et raison. Atti del IV. Congr. di Filoz. II. 144—148. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom