Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
Az intuitio első jelentkezése szerint a rendszeralkotás kezdő mozzanataiban lelhető fel, de Keyserling nem csak erre szorítja az intuitio körét; szerinte «alles Erfassen von Zusammenhängen ist Intuition» (Logos, III. 63. és : «Zusammenhänge können schlechterdings nur intuitiv erfasst werden» u. o. 64.) ; eszerint azt kell gondolnunk, hogy az intuitio voltakép gondolkodásunk alapformája, mert a gondolkodás nem más, mint viszonyok megállapítása, összekötés és elválasztás, Unterscheiden und Verbinden, a Goethei szó szerint. A megismerő léleknek mintegy ősi, primitív formáját látjuk az intuitióban; ez egy vitális fogalom, az életnek, a szellem életének lendülete, kibontakozása. Hogy az intuitio csakugyan ebben áll, azt Keyserling nyomatékosan ki is fejezi; azzal, hogy az intuitiót, mint a lélek életének alapmozgását tüntette fel, megadta egyszersmind végső magyarázatát s kifejezte nagy értékességét. «Das Lebensprinzip des Geistes, nichts anderes ist das, was als Intuition bezeichnet wird.» (60. 1.). 8. Mindezekben az intuitio nem mint valamely külön ismerésmód mutatkozik be, talán egy a sok között, hanem mint bármely ismerésnek alapformája, lehetővé tétele. Hasonló alapvető jelentőséget látszik tulajdonítani az intuitiónak D. Parodi, egy felolvasásában, melyet a negyedik nemzetközi philosophiai gyűlésen tartott. 1 Parodi szerint az intuitio s a discursiv gondolkozásformák kölcsönösen áthatják egymást, ezek ismerésfunctióinknak egymásba fonódó elemei. Az intuitio két fontos criteriumot tüntet fel : 1. közvetetlen, feltétlenül biztos, osztatlan ismerés, mely a tárgyat egy «pillantással» ragadja meg (ellentétben a discursiv ismeréssel); 2. tárgya az ismerésnek valami egyedi, sajátos — korántsem valami általános (universale), mint a minő a logikus gondolkozás eredménye (qualitativ szemben a quantitativval, meg az elemző ismerés productumaival). Nagyon természetesnek látja Parodi, hogy az intuitiv ismerés egymagában nem volria kielégítő : sokkal inkább individuális, személyi élményekhez kötöttségében változó s más-más egyéneknél ellentmondó az intuitio; viszont azonban a logikus gondolkozáshoz nélkülözhetetlen alapvetésnek tartja. így a gondolkozás alapprincipumai, axiómái intuitive bizonyosak ; intuitio tevékeny továbbá továbbiakban deductiónak mondja, nyilván abban az értelemben, amit a romantikusok philosophiája hivott deductiónak : a constructio, metaphysikai deductio jelentésében. 1 Intuition et raison. Atti del IV. Congr. di Filoz. II. 144—148. 1.