Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
Tacitus az árulást és szökést a scelusok, a gyávaságot és fajtalanságot vagy feslettséget pedig a flagitiumok közé sorolja. Nem kell tehát azt hinnünk, hogy Tacitus e helyt valami fölségsértő üzelmekre gondol, mintha a keresztények ilyenekben lettek volna vétkesek, hanem sokkal inkább azon titkos förtelmekre, melyekkel azidétt «thyestesi lakomák és oedipusi fajtalanság» neve alatt szokták őket gyanúsítani s a melyeket Caecilius részletez Minucius Felixnek «Octavius» czimű dialógusában (9. fej.), az első keresztény apologiában. Ugyanezeket emlegeti ifjabb Plinius is alább bemutatandó levelében, hol a keresztényeknek tüzetes vizsgálat alá vételét írja le, a mikor közös étkezéseik tekintetében ezek erősen hangsúlyozzák, hogy ételeik egész közönségesek és ártatlanok (cibi promiscui et innoxii). Könnyű elgondolni, mikép juthattak a pogányok ily képtelen vádaskodásra. Első sorban a szeretetlakomával (agapé) egybekötött esti ünnepeik voltak azok, a mik ily gyanúsításokra alapot szolgáltattak a miatt, mert szigorúan ki voltak tiltva rólok a másvallásúak. Csodálható-e, ha a pogányok, a kik a keresztény hitről és szertartásokról teljes homályban voltak, némely, nyilvánosságra jutott hirek nyomán, melyek amaz esteli ünnepekről szóltak, valamint a hamisan magyarázott vagy félreértett jelszavak után flagitiumokra következtettek, a melyek ama titkos összejövetelek alkalmával fordulnak elő, t. i. fajtalanságra s gyermekgyilkolásra. Hisz ismeretes a római történelemből és irodalomból a senatusconsultum de Bacchanalibus 1-nak hírhedett esete, a mely óta az éjjeli titkos szertartásoktól, mint a förtelmek tanyáitól, minden római kormány rettegett s épen azért erősen üldözte őket. Idejárult az a keresztény szokás is, hogy az esti lakomák bevégeztével a kölcsönös szeretetnek s a testvéri közösségnek csókkal adtak kifejezést, természetesen oly formában, hogy gondjuk volt a férfi és női nem különválasztására. Hogy ilynemű vádaskodások és ráfogások, melyeket Tacitus emel a keresztények ellen ; sokféle alakban forogtak közszájon a pogányoknál, láthatjuk a keresztény hitvédők (apologéták) irataiból, a kik szüntelen védik hitsorsosaikat az ily vádak ellen s egyúttal mindig hivatkoznak a pogányság józan itéocsmány tetteket palástolni. — A Germaniát régebben többen lefordították, köztük Czuczor kufsteini börtönében, újabban Tonelli S. a Magyar Könyvtárban. 1 Maga az okirat bronztáblán a bécsi történelmi múzeumban látható. Az esemény Kr. e. 186-ban történt s Livius 39-ik könyvében (9. fej.) van elbeszélve.
