Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
hogy a vagyonából s minden erejéből kifosztott egyházat sanyargatják, gúzsba kötik s még gondolatszabadságát is megtiltják. Hatalmas erőforrástól fosztják meg így önmagukat: a lelkesedésnek, a megelégedésnek gyökereit vágják el s annyi energiát kényszerítenek pangásra, hogy méltán kihívják a türelmet vesztetteknek Ítéletét: megérdemelnék, hogy kitörlődjék a nemzetek sorából az a nép, mely ily rövidlátó, sőt gonosz vezetőktől engedi magát vonszoltatni !... A nevezett két irónak tudósítása tapasztalati anyag ama korok képéhez, melyekről mindegyik külön-külön szól, tehát teljesen hiteles és iróik álláspontjánál fogva föltétlenül megbízható. Az egyik pláne, t. i. Plinius, a saját viselt dolgait jegyezte föl leveleiben, a melyek tehát közvetetlen tanuságul szolgálnak arra nézve, hogy még oly fennkölt és nemes gondolkodású uralkodó alatt is, minő Traianus volt, örökös zaklatásnak voltak kitéve keresztény őseink. A mi meg a vérszopó Nero alatt történt, az elijesztő megnyitója a későbbi féktelen üldözéseknek, a melyek a kereszténységnek friss ültetvényét végleg ki akarták irtani s az utolsó szálig megsemmisíteni. Elmondhatjuk tehát a szelídíteni hajlandók ellenére, a kik nyugodt időkről szeretnek beszélni s a vértanúk számát kevesbíteni 1 akarják: hogy minden igyekezetök hiábavaló; mert ha még Marcus Aurelius is megforgathatta felettök pallosát, a kit pedig bölcsességtől sugárzó elmélkedései után az emberiség gyönyörűségének nevez egyik-másik író, 2 akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy csupán ezt a két irót hallgassák meg s után ok vonjanak Ítéletet a többiekre ; vagyis némi változattal ismételhetjük Vergilius mondását: ex his duobus disce omnes reliquos. Lássuk hát közelebbről elsőben is a legnagyobb római történetirónak, Tacitusnak classiJcus helyét, t. i. Annales-ânak (eredeti cimén: Ab excessu divi Augusti) XV. könyvéből a 44. fejezetet 3 1 V. ö. Müller— Mangold ókorának 196. fejezetét s Vetési gyűlölködő czikkét a Budapesti Szemle 1907. évf. aug. füzetében 241. és 250. 11. Ellenben Rossi kutatásai a katakombák terén mindezt tönkre silányitják (1. Boissier Arch. Sétáinak gyönyörű fejezetében a 171. s 17tí. 11.). 2 Némethy bevezetését a Gic. de fin. b. et mal. fordítása előtt, XXVII. 1. Magáról a kereszténységről mély megvetéssel szól a császár. S mégis őnála keresik és találják meg némelyek a felebaráti szeretetet ! ... 3 Iskolai kiadásaink közül v. ö. Gyomlay, Schmidt A. és PozderDávidék kiadásában ; ellenben sem Budavári, sem Némethy és Petrovich kiadásai nem terjednek túl az első néhány könyvön.
