Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

már meglevő és állandó jellemre azután egyes motívumok befolyást gyakorolnak az akaratnak hozzájárulása nélkül is, sőt igazán érvényt rendesen csak azok a motívumok szereznek maguknak, melyek a jellemnek leginkább megfelelnek. így lévén a dolog, nem csodálhatjuk, hogy egyesek egészen könnyen követik el a bűnt, ők a bűnre már szinte disponálva vannak s ha be is látják gonoszságát, ellene tenni teljes mértékben nem mindig tudnak, akaratuk ugyanis gyenge és erőtlen. Ezt tudván a szentek, váltig hangoztatták az isteni kegyelem szükségességét ; s többet bízván ebben, mint saját gyenge akaratukban, azt szokták mondani, hogy lia Isten meg nem segítette volna őket, a legsúlyosabb bűnökbe estek volna. Assisii sz. Ferencz is megkönyörült a nagy bűnösökön s részvéttel eltelve irántuk azt mondogatta, ha hasonló körülmények között lett volna, mint e bűnösök, bizonyára ő is épen olyan mélyre sülyedt volna. Ez indítson bennünket is arra, hogy mások megítélésében nagyon szerények és enyhék legyünk, soha sem a magunk szemüvegén át vizsgálva a dolgot, hanem az illető álláspontjából kifolyólag, meggondolván, hogy hasonló körülmények közt mi is csak így tettünk volna. Akkor beteljesítjük az Üdvözítő mondását «Nolite iudicare, et non iudicabimini» (Luc, 6, 37.) s megvalósít-' juk, a mit a népek apostola mondott: «Vegyétek magatokra, mint Istennek szent és kedves választottai, az irgalom indulatát, a kegyességet, alázatosságot, szerénységet, bébetűrést, elszenvedvén egymást és megengedvén egymásnak, ha kinek valaki ellen panasza van; valamint az Úr megengedett nektek, úgy ti is. Mindezek felett pedig szeretettel legyetek, mely a tökéletesség köteléke. (Koloss. 3, 12—14.) Dr. Horváth Károly.