Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
mölcsöt terem; a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet». 1 Sőt nagyobb mértékben befolyásolja az embert a romlott jellem a rossz cselekedetekre, mint a jó jellem a jó cselekedetekre. Mert a jó jellemű ember mindig szabadabb, mint a romlott jellemű. Az előbbi ugyanis folytonos küzködéssel felküzdötte magát Isten fiainak igaz szabadságára, az utóbbi azonban a bűnnek szolgaságában görnyed; az előbbinél a szabadság hordozója, a szellem, nyerte el az elsőbbséget, az utóbbinál a szabadakarat minden akadályának csíráját magában foglaló érzéki természet, a test, nyert szabad kezet; az előbbi az erkölcsi magaslatból, melyre felküzdötte magát, ha nem vigyáz, könnyen leesik, az utóbbi azonban az erkölcsi mélységből, melybe belemerült, 2 még ha akar is, csak igen nehezen tud kiemelkedni. Épen azért, ha helyesen akarjuk megítélni az emberi cselekedeteket, nem kisebb mértékben, mint az eddig említett egyedi akadályoknál, figyelembe kell vennünk a szabadakaratnak ezen utolsó individuális akadályát is, mert mint Feuchtersieben mondja: «Tausend Influenzen lauern auf den bedürftigen Sterblichen, ja die ganze Welt ist eine Influenz, aber die stärkste von allen ist der Charakter des Menschen.» 3 *** Az egyediségről szóló tanulmányunkat ezzel befejeztük. Visszapillantva a mondottakra, megjegyezzük, hogy az ember egyediségében a szabadakaratnak különféle akadályait hordja magában, melyek ugyan ritkán függesztik fel teljesen az akarat szabad működését, de a melyek majdnem mindig korlátozzák őt teljes szabadságának kifejtésében. Az embert egyedisége bizonyos mértékben determinálja egyes cselekedetekre, úgyhogy egyes esetekben majdnem szükségszerűen követi el a rosszat, bár e cselekedetek meg nem engedett voltát belátja. Ez különösen olyan egyedeknél fordul elő, kiknek természete a származás, rossz nevelés és megszokás folytán romlott s a kik ezenkívül még erkölcstelen motívumok hatása alatt állanak. Ismeretes továbbá, hogy az ember erkölcsös vagy erkölcstelen élete nagy részben jellemétől függ; ám a mint láttuk, az ember nem maga teszi magát azzá, a mi, hanem jellemének minőségébe erősen beleszólnak a külső körülmények is, a 1 Máté, 7, 16—18. 2 Huber, i. m. 154. 1. 3 V. ö. Huber, i. m. 155. 1.
