Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

aggot nem érdeklik a külvilág eseményei, a saját magának alkotta világban él, s gondolatai a mult időkben járnak, ama benyomásokkal foglalkoznak, melyeket még az erőteljes napokban szereztek. Érdeklődésének középpontjában a saját «én»-je áll. Az öreg embert nem indítja meg a mások bánatában vagy örömében való részvét, csak magamagának érez s érdeklődése csak saját szükségletei körül mozog. Az aggoknak ezen egoismusa képezi alapját hírvágyuknak és fösvénységüknek, s ugyancsak a külvilág eseményeivel szemben való rész vétlenségük az oka annak, hogy a jelen számára a megértést elvesztik, a jelen új időket nem tudják sem megérteni, sem méltányolni s folyton csak a «régi jó idők »-et emlegetik».

1 A mi már most a beszámíthatóságot illeti ezen korban, röviden a következőket állapíthatjuk meg. Mindaddig, míg a psychikai elváltozások nagyobb mértékben fel nem lépnek, az öregek szabadakaratuk teljes birtokában vannak; szabad elhatározásukban kevésbbé vannak akadályozva, mint a férfikorban levők, mert sokkal kevesebb szenvedélylyel kell megküzdeniök, mint azoknak. Ugyanis a szenvedélyek hullámai ezen korban mind jobban elsimulnak, a mi különösen az érzéki szenvedélyre vonatkozólag áll, mely rendes körülmények közt — leszámítva egyes kivételes eseteket — nőknél a negyvenes évek vége felé, a férfiaknál az ötvenes évek vége felé a nemzési képességgel együtt egyre jobban szűnni kezd.

2 Midőn azonban az aggkorral járó psychikai elváltozások észrevehetően mutatkozni kezdenek, attól az időtől kezdve egyúttal az erkölcsi beszámíthatóság is csökkeni kezd, az öregek lelki élete lassan elhanyatlik, kezdik «második gyermekkor»-ukat élni, s miként a gyermekeket nem lehet sok dologért felelősségre vonni, azonképen az öregeket sem. Az aggkorral együtt járó hibák: «Gyakran ingerlékeny gyöngeséget árulnak el s rendellenesen reagálnak minden csekélységre; különösek, házsártosak, önfejűek, bizalmatlanok, érzékenyek, némelykor szemérmetlenek is».

3 A physikai s ezekből folyó psychikai elváltozások az aggkorban némelykor oly nagy arányúak, hogy pathologikus jelleget öltenek magukra és különös, de be nem számítható, kihágásokra adnak alkalmat. Ezt egyelőre csak megemlítjük, kidolgozása más időkre marad. 1 Schlöss, i. m. 57. 1. 2 Olfers, i. m. 15. 1. — A kivételes esetekre példák olvashatók ugyanott és a 171. lapon. 3 Huber, i. m. 136. 1.