Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró
nál eljár bizonyos ügyében ; értesítette, hogy az a telek, melyet Perényi Pozsonyban neki átengedett (bizonyára valami prépostsági terület fejében adta Perényi ezt a földet), kicsiny; írt neki róla, hogy a spanyol király nagy hajórajt küldött a török ellen; azt is tudtára adta, hogy a király ezekben a napokban betegeskedett, de remélik, hogy teljesen fölépül. 1 A király egészségében bekövetkezett javulás csak ideiglenes volt s a következő hónapban, július 25-én az erényes, de tanácsosaira a kelleténél többet hallgató király, az ő szerető és bőkezű jóakarója, ura az örökkévalóságba költözött. Forgách hamarosan megérezte, hogy a veszteség neki jóval több, mint másnak. Miksa előtt korántsem volt az a kedves ember, a ki Ferdinánd előtt s az új uralkodóval érintkezve tapasztalnia kellett, hogy a magyar környezete, tanácsosai iránt nem tanúsítja azt a bizalmat; melyet Ferdinánd mutatott. Mint egyén és hazafi egyaránt aggódással tekintett Miksa uralkodása elé. Ferdinándnak az érintkezésben való közvetlenségét, atyai szeretetét nem várhatta Miksától. A hála és kegyelet érzései, melyekkel Ferdinánd iránt viseltetett s a várakozás és az aggódás, melylyel az utódot nézte, kifejezésre jutott Forgách beszédében, melyet a Ferdinánd emlékezetére 1565 augusztus 7-én a bécsi Szent István-templomban tartott gyászünnepen mondott. Isten segítségének kérése után megkezdte beszédét Ferdinánd császárról, nagy kiválóságáról, viselt dolgairól, a kereszténység körül szerzett nagy érdemeiről. Azzal a czéllal említette Ferdinánd jeles tulajdonságait, hogy hallgatóit ezek követésére birja, de meg is vigasztalja annak hangoztatásával, hogy Miksa a lelkiekben is örököse atyjának, bizalmat nyújt, hogy uralma a keresztény államokra szerencsés, az osztrák házra dicsőséges, az ellenségre félelmes lesz. Élete, erkölcsei miatt nem kell aggódnunk Ferdinánd halálán ; de sajnálnunk kell, ha az állam viszonyait, szükségleteit tekintjük s ha rágondolunk az ő atyai tulajdonságaira. Nagy ősök utóda volt, de nem ezektől akart fényt, hanem méltó akart hozzájuk lenni. Mikor trónra lépett, a keresztény fejedelmek egymás romlására törtek, a török zsarnokság a kereszténység védőbástyájának, Bécsnek elfoglalásával fenyegetődzött. Ferdinánd elfordította a kereszténységtől e szégyent. S mit meg nem tett, hogy a keresztény fejedelmek közt egyezség legyen s közös 1 Szabó : A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története, 780. 1.
