Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

Minden egyéb litániát csak az Ordinárius jóváhagyása mellett szabad kiadni, úgyhogy a másként cselekvők vétkeznek, a nélkül azonban, hogy maga a kiadás ezen pont alapján tilos volna, ha külön lapon vagy füzetkében jelenik meg. De ha az Ordinarius jóváhagy is valamely litániát, mégis csak m agán ájtatos s ágnál használható ; ellenben közös és fenhangon való elmondása, ha nincs is jelen ténykedő pap, templomban és nyilvános kápolnában nincs megengedve. A szóban lévő 19. pontban említett litániákon kívül, melyekhez most már a Jézus szent Szivéről és a szent Józsefről szóló litániák is tartoznak, más litániának a közös istentiszteletnél való használatát csakis a rituscongregatió engedélyezheti, miként a S. Officium 1860. április 18-án kijelentette. 20. Senkinek sem szabad imádságos és ájtatossági könyveket vagy könyvecskéket, kátékat és vallási oktató könyveket, az erkölcstannak, askesisnak, mystikának könyveit vagy könyvecskéit, vagy más hasonló nemű könyvéket, még ha látszólag a keresztény népnek épülésére szolgálnak is, az illetékes hatóság engedélye nélkül kiadni: máskülönben tilosak. Mivel az egész 7. fejezet istentiszteleti és ájtatossági könyvekről szól és ezen kívül is a szóbanforgó 20. pont olyan könyveket említ, melyek a keresztény népnek épülésére szolgálhatnak, azért itt nem jönnek tekintetbe a theologiai tudományos könyvek, melyekről úgyis külön intézkedik a 41. pont, hanem csak olyan könyvek és könyvecskék, melyek közvetlenül gyakorlati czélt tartanak szem előtt. A mit ez a pont elrendel, az nagyjában már előbb is gyakorlatban volt, mert már a régi index is tartalmazott némi utasítást erre vonatkozólag ; a különbség csak az, hogy most már részletesen fölsoroltatnak a törvény alá eső könyvek és könyvecskék, tehát már így is némi szigorítás van és azonkívül a törvény hozatala óta mindeme könyvek és könyvecskék tiltottak, ha püspöki jóváhagyás nélkül jelentek meg, úgyhogy sem olvasni, sem megtartani nem szabad. Jóllehet tehát előbb is legtöbbnyire kikérték az imádságos és ájtatossági könyvek számára a püspöki jóváhagyást, mégis a nagy különbség az, hogy míg akkor ennek elmulasztása a könyvet magát nem tette tilossá, most már minden ilynemű könyv tilos, ha nincs ellátva püspöki jóváhagyással. Hogy ez az intézkedés milyen üdvös, azt minden hozzáértő tudja. Csakis így lesz kizárva minden babona, tévtan, túlzás, beteges kinövés az istentisztelet és vallásos élet köréből. Mennyire