Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Czingraber Marczellin (nekrolog)

vallásos gyakorlatait és egyéb jócselekedeteit, de a kik közelebbről ismerték, tudják, hogy nagy buzgósággal teljesítette minden enemü kötelességeit is. Mély hite és őszinte vallásos érzülete természettudományi kérdések fölvetésénél is megnyilatkozott, a mikor a mily mélyreható módon tudta a nehezebb problémákat is megvilágítani, ép oly határozottan állást foglalt a keresztény világnézlettel ellentétes fölfogást valló természettudományi modern tanok és elméletek ellen. Általában hangzatos jelszavak után nem indult, hanem éles kritikát gyakorolt az újabb természettudományi nézeteken, de viszont az ellenfél műveiben is megbecsülte a komoly tudást és kellően értékelte, a mit valóban becsesnek talált. Egyéniségének legfeltűnőbb sajátossága, jellemének legkiélezettebb vonása az ő nyilt egyenessége volt, melynélfogva a finomkodást sem szerette, mert ezt nem tekintette az ember őszinte, igaz megnyilatkozásának. Annál jobban kedvelte az egyszerűséget és természetességet másoknál is, viszont elitélte a férfiatlan érzékenykedést, még inkább a kétszínűséget. Mint szerzetesnek nem volt módjában, hogy testvéreit és rokonait anyagilag nagyobb mértékben segítse, de azért igen szerette véreit, s érdekes, hogy halálos ágyán valósággal megeskette pannonhalmi ldspapöccsét arra, hogy többi testvéreit nem fogja elhagyni, hanem tehetsége szerint gondoskodni fog róluk. Itt említhetjük meg azt is, hogy tanárkodásának második évében elhalt mostohaanyja is, kit úgy szeretett, hogy gyermek még édesanyjához sem ragaszkodhatik őszintébb szeretettel. Ettől kezdve minden törekvése arra irányult, hogy szerető gonddal teljesítse az elhunyt szülőknek tisztét. Reánk nézve különösen feledhetetlen lesz kedves halottunknak mint rendtársnak emlékezete. A természettől kapott vézna testében rendkívül eleven szellem lakozott, tele kedvességgel és vidámsággal. Ha voltak is egyéniségében egyes érdes vonások, ezek tulaj donképen csak az ő, már említett ritka egyeneslelkűségének túlhajtásából eredtek. így pl., ha valamit nem szeretett, nagyon ki tudta mutatni; nyilt őszinteségénél fogva általában nem tudta palástolni érzelmeit; hosszas betegsége folyamában egyben-másban — nem csoda — kissé türelmetlen volt. De az utolsó hónapokban már teljes önmegtagadással és jámbor megnyugvással viselte sorsát. Általában rosszkedvű türelmetlenség ritkán nyilvánult meg nála, s mikor még egészségesen köztünk járt-kelt, maga volt a vidámság és szeretetreméltóság. Szellemes ötleteivel, jóizű humorával, élezek-