Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sárközy Pál: A vector-számítás alkalmazása az infinitesimalis geometriára

rt g fr r tg fr r r

2 -f- r % r

2 + i , îV" = r'tgfr + r r' —rtgfr . a r'tgfr + r r' - rtgfr r'tgfr + r r cos fr, n, = 1 r' —rtgfr r sin fr, r' —rtgfr a n

2 = , — r cos fr. r tg fr -f r 15. A polartangens, polarnormalis, polarsubtangens és polarsubnormalis hossza. Ha a görbe P pontjához tartozó radiusvectorra az origoban merőlegest emelünk, ezen merőleges általában metszi a P pont érintőjét és normálisát. Ezen merőleges egységnyi vectorát nevezzük x-nak, ez merőleges lévén r-re és I

3-ra, írható 1 - - d) e, r Derékszögű szer esetében coordináta-rend<?2 - , <Pl X = £3. y 1 V (2) 16. ábra. A P ponthoz tartozó érintőnek azon darabját, mely ezen x irányú egyenessel való metszéspontja és a P pont között van, a görbe P pontjához tartozó polartangensnek nevezzük, ennek vetületét a x irányú egyenesre pedig polarsubtangensnek hívjak. Az előbbit T', utóbbit t' betűkkel jelezzük. Hasonlókép, ha a x metszi a P pont normálisát, akkor a normális azon darabja, mely a P és ezen metszéspont között van, a görbe polarnormalisa N', ennek vetülete a x irányú egyenesre a polarsubnormalis n

r. Az ábra alapján írható