Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

keztethetnénk a régi görög világ ízlésére ; de így következtetésünk alaptalan. Fönt a fejnek hátsó részéből ércz-nyárs (obelos) áll ki, a mely hajdan holdacskában (méniskos) végződött, még pedig Aristophanés vígjátékíró (Madarak 1114. s köv. vv. = Arany fordításában II. köt. 160. 1.) tanúsága szerint azért, hogy a reá alkalmazott ijesztő eszköz távoltartsa a szobroktól az áldozati maradékokra összegyűlő mada­rakat s ekként biztosítsa tisztaságukat, vagy hogy a reá helyezett kalapszerű födél megvédje arczukat az eső és nap erősebb beha­tásától. 1 A szobrok ruházata három darabból áll, melyeket a már­ványon is ábrázoltak. Első a hosszú, reverendaszerű khitón 2 (a római nők stolá-ja), mely majdnem földig érő (podérés), de ujjatlan volt, mint a római férfiak tunicája vagy a mai hosszú, alsó női ing. Finom lenvászon­ból való, szőttes-varrottas ruhanemű volt ez a khitón, mely egyben a szoknyát és derékruhát (réklit vagy blúszt) is pótolhatta. Az ösz­szetüzés helyén : elül középen, vagy kissé oldalt az egyik mellen, gyönyörű szalagdiszítmény (görögül : paryphé) futott végig rajta, sőt a khitón alján is folytatódott a paryphé szegély-diszítményül, a mely mindenféle rajzokat tüntet föl, melyeket a befestés örökített meg. 3 A khitón fölött látható a mellényszerű, már ujjas khitóniskos 4 (khitónarion = kis khitón) nevű ruhadarab (rékli) gyapjúból, melyet a képfaragó csupán kékre festett hullámos vonalakkal jelzett, de azért ennek a szegélyét is egy kis lapos hímzett szalaggal ékesí­tette. Ez a ruhadarab csak derékig ér (ma is hordanak ilyet), vagy valamivel alább a csipőknél (hasonlóan a testhez simuló mai hor­golt mellényekhez), fönt a nyakat körben szabadon hagyva s ép úgy, mint a khitón, bájos redőket és fodrokat, föllebb pedig duzza­dást (apoptygma) vet, míg a derékban öv (zóné, khorda, zóstér) 1 A rómaiak a kertőrző Priápus szobrára alkalmaztak hasonló szerszá­mot (1. Horatíusnál). 2 Érdekes, hogy mind a görög khitón, mind a latin tunica-szó sémi ere­detű kölcsönszavak. 3 L. Studniczka czikkét az Andresen-féle Wochenschrift f. kl. Phil., 1904. 10. sz. a Rheinisch. Mus. nyomán. 4 Holwerda írt erről az Arch. Jahrbuch-ban, 1. az Andresen folyóiratá­ban 1904. 35. sz. végén. Amelung és Studniczka nem fogadták el a khitóniskos létét s a peplos függelékének mondták. (Zur Gesch. der altgrich. Tracht). Most Lermann feleségének vizsgálata a horgolt és hímzett munkák körül meggyőzte őket. V. ö. még Kalkmann : Zur Tracht arch. Gewandfiguren. Arch. Jahrb., 1896.

Next

/
Oldalképek
Tartalom