Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

nes vagy Ízléstelen viselete s rendezetlen volta megfoszthatja őket legszebb ékességöktől. «A nő haja — úgymond a Kr. u. II. században virágzott Apuleius,

1 afrikai latin regényíró — már magában annyi bájt ad neki, hogy gyöngy- és biborfény, gazdag és választékos öltözet daczára, sem hódítani, sem tetszeni nem fog, ha fejéke el van hanyagolva. Nincs kellemesebb, mint látni, miként játszanak a -nap sugarai a szép haj fürteiben, vagy miként verődnek vissza rólok a ragyogó sugarak. Van-e szebb látvány, mint e hullámok, a mint lágyan rezegnek a zephyr fuvallatában, most arany színt játszva, vagy olyat, minő az attikai és siciliai méznek szine, majd meg hasonlóan a galambnak reszkető s finom árnyalatú nyakához, feketét s ébent, vagy az ég azúrját meg a tengerét játszsza». — Azonban az egyházi irók már nagyon kikelnek a nők szokásai ellen, ha a természetes hajviseletet meghamisítják. «Mit használ üdvösségtekre •— mondja Tertullianus — az a sok fáradság, a mibe fejetek ékesítése telik? Miért nem hagyjátok békén hajatokat? Majd összeszorítjátok, majd meg lesimítjátok; egyitek fodorítja, másik meg ál-egyszerüségből vállain lebegteti. Még ennél rosszabbat is cselekesztek: saját hajatokat, ki tudná, mily roppant mennyiségű idegen hajjal toldozzátok, majd fej-tok, majd töltelék alakjában. Nagyon tévedek, ha e szokás az Úr rendelésével egyenesen nem ellenkezik. Ő mondotta, hogy senki se toldozza termetét, s ti mégis kerek parókát raktok fejetekre, mintha paizszsal akarnátok fölfegyverezni. Ha e szörnyűségeket nem szégyenlitek, legalább a miatt piruljatok, hogy hordjátok. Ne ékesítsétek szent és keresztény fejeteket néhány olyan fej hulladékával, melyek talán tisztátalanok, egészségtelenek s talán pokoli kínokra vannak kárhoztatva, s ne tűrjétek, hogy a ti szabad fejetek e hiú czifraság varázsának legyen alávetve» (idézve Ménardnál : Ókori művészet tört. 157—8. 11. ; v. ö. Pázmányunk hasonló nyilatkozatát Kath. Szemle 1900, 887. 1.). A magyar költőkirályt a nőnek fürtjeiben rejtező tengervészes éj bűvöli el, jelezve Vörösmartynak Ízlését s védtelenségét a belőle áradó varázserő ellenében; másokat meg a szőke vagy aranyhaj hódít meg. Eme régi szobrok hajzatának szine ellenben sötétvörös, a mennyire a márványnak fennmaradt befestése mutatja, olykor azonban aranysárga is. Ha nem volnának a mondott szinek a korai görög szobrászatban pusztán conventionálisok, akkor bátran követ1 Vonzó méltatását olvashatni Csengeri római irod.-történelmének utolsó szakaszában. (Heinrich-féle világirodalomtört.)