Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Horváth Károly: Az egyediség erkölcstani szempontból

progressivának szülőoka lehet.» 1 Ezeknek folyományaként azután különféle, részint a szellemi, részint az erkölcsi életbe vágó gyar­lóságok és hibák lépnek fel, melyekért természetesen az ilyen ter­helteket mindenképen felelősségre vonni nem lehet. Legnagyobb mértékben járul hozzá a gyermekek öröklés útján való terheltségéhez az elmekór s általában mindaz, a mi a köz­ponti idegrendszert bármiféleképen gyöngíti. «Nem lehet kétség benne, hogy mindaz, a mi az idegrendszert és a nemzők nemző­erejét gyöngíti, a leszármazottak idegbajos constitutiójára s ez által közvetve minden lehető idegbetegségre okot szolgáltat.» 2 «Kétség­telen, hogy nemcsak a szoros értelemben vett lelki betegségek, hanem egyúttal egyéb súlyos agybántalmak, epilepsia, hysteria, sőt maga az iszákosság s általában a kicsapongó életmód is kétségessé teszik az utódok psychikai integritását, és valóban gyakrabban, mint a hogy ezt még sokan gondolják, zavarják az agy normális fejlődését.» 3 Az említetteken kívül még a nikotin, thein, Coffein, a szellemi túlerőltetések, az ideges környezet stb. gyöngítik a köz­ponti idegrendszert 4 s befolyásolják az agy egészséges alakulását. Természetesen, midőn ilyenfajta átöröklésről beszélünk, soha sem gondolunk arra, hogy maga az elmekór mindennemű sajátsá­gaival együtt directe öröklődik át az utódokra, mert hiszen akkor már az újszülött gyermek is elmekóros lenne, hanem itt is csak az elmekórra való hajlandóságot, a dispositiót örökli át az utód; a körülményektől függ már azután, hogy váljon az ilyenféleképen disponált ember valóban elmekóros lesz-e vagy sem. Innen magya­rázható az, hogy az átöröklött baj nem jelentkezik mindig a köz­vetlen utódoknál, hanem esetleg még csak a második vagy harma­dik generatióban. Figyelemre méltó továbbá még az is, hogy az elmekóri tünetek csak a legritkább esetben mutatkoznak ugyanazon formá­ban a közvetlen utódnál, mint a hogyan azok a szülőknél feltűn­nek, hanem rendes körülmények közt bizonyos eltérés vehető észre az első generatióban s még csak a későbbi, második vagy harmadik fokú leszármazottaknál térnek ismét vissza a régi tüne­tek. Erre vonatkozólag mondja Familier 5: «Az átöröklött lelki betegségeknél csak kivételesen fejlődik ki a betegségnek ugyanaz 1 Schlöss, i. m. 68. 1. 2 Familier, i. m. 32. 1. 3 Krafft-Ebing, Grundzüge der Kriminalpsychologie. Stuttgart, 1882. 34. 1. 4 Takács Sz., i. cz. (Kath. Nevelés, 1912. 346—348. 1.) ^ i. m. 31. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom