Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

egész határozottsággal csak a hymnusszerű fohászkodások mutatnak szerkezetüknél fogva, tehát magából Homerosból merített adatok alapján elég alapot annak kijelentésére, hogy már a költő kora előtt is kellett e nembe vágó költeményeknek létezniök. A többi, a népdal jellegét magukon hordó énekek, mint p. o. a szüreti dalok, munkaközben énekelt énekek, meg a halottsirató dalok nem nyújtanak annyi bizonyosságot, ha pusztán a költőre akarunk támaszkodni. De viszont ezek meg annyira meggyökeresedett szokásai a népnek, annyira általánosak minden népnél és oly mélyen belevágnak minden nép s alaptermészeténél fogva különösen a görög nép lelki- és kedély világába, hogy épen általános voltukra és arra támaszkodva, hogy Homeros soha és sehol nem említi őket újságként, hanem csak alkalomszerűen odavetett sorokban, ha nem is kizárólagos biztossággal, de igen nagy valószinűséggel állapíthatjuk meg, hogy ezek a lyrai fajok is már az ő korát megelőzően megvoltak. Az idő nem hagyott meg belőlük semmit, meg kell tehát elégednünk azzal a kicsivé zsugorodó tudattal, hogy voltak. A mit nem állíthatunk bizonyossággal a lyrai költészetről azt egész határozottan vallhatjuk az epikus költeményekről. Bár Homeros életét homály fedi sok, majdnem minden pontjában és le kell tenni egyszer és mindenkorra a reménynyel, hogy valamikor tisztán lássunk e kérdésben, általánosan elfogadott vélemény mégis az, hogy kisázsiai ion volt és mint ilyen írta vagy készítette nagy remekeit. Mindenesetre feltűnően érdekes jelenség az, hogy a mi nagyot és el nem múlót a görög nép alkotott, annak szálai majdnem kivétel nélkül a kisázsiai görög gyarmatokba nyúlnak vissza. Ott ringatták a görög szobrászat, költészet, bölcselet, tudományok bölcsőjét, ott vetettek csirát, a nélkül azonban, hogy a szomszéd népek hatása legalább eddig ki volna mutatható oly irányban, hogy döntő hatást gyakoroltak volna az említett ágak akármelyikére is. Sőt ellenkezőleg. Az idegenben megfogamzott csirák csak Göröghon derűs ege alatt lettek nagyokká, életképesekké. Ügy kell e tényt magyaráznunk, hogy a nép, mikor elhagyta szűkebb hazáját, nagyra hivatott képességein kívül már vitt magával valamit, a mit az idegen népekkel való érintkezés folytán kezdett megismerni és ennek alapján jobban megbecsülni, Phrygia, Lykia és Lydia régi kultur népeivel való szomszédosság hatásai alatt fejleszteni, de nagygyá tenni mégis csak hazájában tudta. Nem lehetetlen, hogy a görög műveltség rendkívüli fellendülése 16*