Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

Mv7]|i,oaôvrjç -/.oil Zrjvoç 'OX ujitucu àylccà xéxva Moöaaí IhpsiSsç, xAüxá p,ot su^ojxévw, azután következik a kérés. Csakhogy itt két sorba tömörítette össze a költő, a mit Homeros és a homerosi hymnusok költői hosszabban szoktak megtenni. Hogy ezek a hymnus-szerű fohászkodások, könyörgések meny­nyiben szolgáltak kiinduló pontul a homerosi hymnusoknak, nem tar­tozik tárgyalásunk menetéhez. 1 Bizonyos fokú kapcsolat, nevezetesen az istenség hatalmának elismerése, mutatkozik ezen pusztán a kérés jellegével biró könyör­gések és az istenségnek az eskükötések alkalmával való tanúul hívása közt. Épen ezen rokonság miatt ezekben is megtalálható főbb vonásaiban a kifejlődött és szinte merevvé let váz, de nem találunk annyi példát rá Homerosban, hogy állításunkat több adat­tal támogathatnék. Ha nem teszünk köztük különbséget az alkalom alapján, bízvást az előbbi imádságokhoz sorolhatjuk ezeket is. Az Ilias 3. énekének 276—91. soraiban foglalt tanúul hivás vázlata ez: 1. Agamemnon Zeushoz fordul, a kinek jelzői Ttáxsp " IS tjô­sv ftsoétov, xúoiaxs, [léycaxs (mint a könyörgéseknél is) azután Helioshoz, mint a ki mindent lát és hall, továbbá a földhöz és folyókhoz, és boszút kér mindannak fejére, a ki hamisan esküszik; 2. pontosan meg­határozva elmondja az eskükötés tárgyát; 3. végezetül pedig az esküszegés esetére meghatározott büntetést mondja el, de csak álta­lánosan, mert a 298. sorban, a mikor az áldozatot már levágta, Zeusra és a többi istenekre hivatkozva ilyen büntetésre méltónak mondja az esküszegőt. Teljesen megegyezik ezzel Achilles esküjé­nek 2 gondolatmenete: 1. Zeust hívja tanúul (ît-etiv ôtzxtoç xxl apcaxoç) meg Ge-t, Heliost és az Erinnyseket; 2. elmondja, hogy mire köte­lezi magát esküjével ; 3. ha nem tartaná meg esküjét, büntessék meg az istenek. Feltűnő, hogy nem egy istenre, az istenek fejedel­mére történik pusztán hivatkozás, hanem többre és hogy az eskü­vés mindig áldozatbemutatással jár. Említésre méltó ugyan, de külön tárgyalást nem érdemel az a sajátsága a homerosi embernek, hogy a mikor az istenség nem tel­jesíti könyörgését, hanem bajba sodorja, kikel az isten ellen, mint Menelaos teszi," amikor Zeus (jelzője èAowxepoç) lándzsáját 1 Witte e nemű vizsgálódásainak eredményét röviden összefoglalva 1. W. i. m. 100. 1. 2 H. i 9 ; 258—65. 3 II. 3, 365—8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom