Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

lyrikus érzelmek magyarázója akar lenni a zenével egyetemben; azoknak az érzelmeknek akar taglejtéssel, rhythmikus mozgásokkal nagyobb fokban segítségére sietni, a melyek az énekben, dalban is megvannak, mert a primitív népek nemcsak örömükben, jókedvükben tánczolnak, hanem akkor is, ha gyász éri őket. Szerepel a táncz az évszakok változásai, a harczbavonulás s a vadászat alkalmával stb. Bücher

1 még messzebb menve azt mondja: A munkamozgások a czéltalan rhythmikus mozgások nagy tömegéből az által váltak ki, hogy az ember valamely czél érdekében huzamosabb ideig tartó tevékenységgé egyesítette őket s a munkamozgások ismét a rhythmikus mozgások egy új csoportját szülik: a tánczot. Két dolgot azonban mégis meg kell állapítani. A táncz is művészet ugyan, de sokkal nehezebben örökíthető meg, mint p. o. a képzőművészet emlékei, a miért is el kell fogadnunk Wundt

2 azon állítását, hogy a táncz megindulása és azon pontja közt, a mikor először nyerünk róla értesítést, hosszú köznek kell lennie, a melynek egyes fejlődési fokait nem ismerhetjük. A mikor pedig a táncz már az istenszolgálat tényei közé kerül, bizonyos fokú tökéletességet kell feltennünk, mert miként az áldozatok bemutatásánál is a legszebbet, a hibátlant semmisítették meg, a tánczból is kifogástalan formákat ejtve fejezték ki hódolatukat az istenség előtt. Az istentisztelet szolgálatába szegődtetett táncz nyomai fellelhetők Homerosnál, a mikor Artemis tiszteletének szól a táncz,

3 de mégis legtöbbször a magánjellegű szórakozás és mulatozás között szerepel, a miből önként folyik, hogy víg, gyorsabb menetű dalokra kell ilyen esetekben gondolnunk, nem esetleg elbeszélő költeményre. Achilles pajzsán

4 a tánczhely kiverése mutatja, hogy mily nagy mértékben szerette a nép a tánczot, mennyire hozzátartozott életéhez és mennyire tudta élvezni. Olyan tánczhelyet vert ki a pajzson a nagy művész Hephaistos, a minőt Knososban készített Daidalos a szép hajfürtü Ariadnenak. Szép ruhába öltözött, tánczhoz készült ifjak és hajadonok ropták a tánczot, a melynek két faja olvasható ki a sorokból t. i. összefogózva tánczoltak (èrà xaputp yeïptxç ëyovxeç), majd pedig sorba állva egymás felé lejtettek (frpe^aaxov em cm'xaç aÀA

rjXoiaiv) és mindezt nagy hozzáértéssel tették (sraaxa1 Arbeit und Rhythmus 1. Kovács Sándor, Prolegomena a zene fejlődéstani történetéhez, Budapest, 1907. 19. 1. 3 I. in. a tánczról. 3 II. 16, 183; az II. 1, 473-ban a jiéXuovxe; éneket jelent. 4 II. 18, 590—607.