Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

OUTS 7IOT£ TTpOTp £ 7C O V T O |J,£/.oaVSCü)V £TUC VTjWV ours ttot' ávxe^ é p o v t o a/A' atèv ÔTuaaw ^aÇovfr', (î)ç etióO-ovto |x£Tà Tpwsaacv "Apyja.

1 De helyénvaló Wagner figyelmeztetése, hegy ezekhez a jelenségekhez messzemenő következtetéseket nem lehet és szabad fűzni.

2 Homerosnál az énekek szerzői két csoportra oszlanak. Hangsúlyozzuk, hogy Homerosnál, mert a költészet legkezdetlegesebb korában nem lehet az egyént a néptől elválasztani. Ez a kor ugyanis — mint Wundt,

3 Immisch

4 elnevezését megtartva mondja — a közös költészet (Gemeinschaftsdichtung) kora. Énekel az egyes ember, a mikor öröm és ennek nyomán fakadó jókedv, vagy ennek ellentéte a szomorúság készteti dalra. Az énekek ezen faja egyrészt természeténél fogva közelebb áll a lyrai költészethez, másrészt pedig olyan régi, mint csak emberi szív dobog. De találunk esetet Homerosnál arra is, a mikor pusztán időtöltésből, szórakozásból mesélnek, regélnek egymásnak az emberek akár istenekről, akár emberekről. Nem szabad ugyanis azt gondolnunk, hogy az ősökről zengett énekek szerzői mindig költők voltak, hanem mindenki, a kit a Múzsa homlokon csókolt ; az Iliasban például Achilles maga énekel az emberek hírnevéről.

5 Az egyes emberen kívül a nép is énekel népdal jellegű költeményeket. A nép életében jelentőséggel bíró események maguktól teremtik meg az e fajta dalokat, p. o. az aratás, szüret alkalmával, a mikor rhythmikus mozgást lát vagy végez, a minek szabályozására versikéket alkot ; szüretkor a hordóba tett szőlő taposasa, a rokka egyhangú kattogása. Wundt

6 szerint ez a rythmikus mozgás mindig egybe van kötve a dallal és már nagy haladás jele,

7 ha a dal külön válik ezen rhythmikus mozgásoktól. De volt a görögöknek egy sajátságos rendjük: az énekesek zárt

# rendje. Hogy mennyire ismeretes és népszerű volt ez az intéz1 II. 5, 700—702., 11. 2 w i. m. 49. 1. 3 Völkerpsychologie 3. K.

2 330. 1. 4 Die innere Entwickelung des griech. Epos. Leipzig, 1904. Jellemzője e költészetnek : das Unpersönliche der Produktion, die formelhafte Sprache, die stehenden Epitheta, die feste Topik in Motiven und Situationen, das Schweigen des Dichters von sich selbst» 1. W. 37. 1. s B P W i. m. I. 192. 1. e I. m. 328. 1. ? I. m. 331. 1.