Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

igazat adott neki. Schmid

1 is költötteknek tartja ezeket a neveket és a nevök alatt járó költeményeket, legfeljebb Orpheusnál, az Apollon és Dionysos cultus egyesítőjénél lehet ez iránt némi kétség, de reá meg annyi mesés és költött dolgot varrtak utólagosan, hogy már Aristoteles kétségbevonta létezését,

2 de Platon nem.

3 Végeredményben tehát ez a szerző is Herodotos állítását igazolja, mint az ókornak is már nem egy gondolkodója.

4 De a mi a görög Írókban már a Kr. e. V. században meggyőződésképen élt, a mit a fejlődés törvényének figyelembevételével már eleve is fel kell tételeznünk, a mely elől pedig a költészet sem térhet ki még az egyén élete folyásában sem, maguk a homerosi költemények is igazolják. Ha nem is ismerjük a görög nép történetének kezdő századait irott emlékek hiján, legfeljebb csak a mennyiben a mondák világába burkolt való történetet sikerül kibogozni, magának a népnek jellemére a későbbi s jobban vagy jól ismert századok történetéből is következtethetünk, mert a nép jelleme nem gyorsan változó valami. A nép jellemalakulásának vannak ugyanis külső mozgató erői is, a melyek állandósulása esetén a jellem, gondolkodásmód csak más, nagyobb erővel bíró ható okok működése alapján változik. Ilyen állandó ható okot kell látnunk a görög nép hazájában, ennek földrajzi viszonyaiban különösen műveltsége kezdő fokán, a mikor nem tudja magát még függetleníteni környezetétől ; erre a környezetre nagy, átalakító hatással volt a politikai történet, a műveltség csodálatos fellendülése, a mely gazdasági emelkedésével karöltve járt. A haza földjének varázsa megmaradt a későbbi századokban is, de az említett két ok határozó hatással volt a nép jellemének, kedély vil ágának megváltozására: a gondtalan jókedv múlófélben van, helyét bizonyos nyugtalanság, elégedetlenség foglalja el, a mely merev, ábrándozó, a messzeségbe elrévedező jéghideg tekintetét szinte félelmesen mereszti ránk a görög tragoediákból. Görögország a derű és vidámság hazája. Földje, levegője, tengere ilyennek alakította ezt a népet. «Szép ez az ország, mely a lelket örömre gerjeszti és az embert arra ösztönzi, hogy az éle1 Ch St S i. m. 20. 1. 2 Cicero, De natura deorum, I. 107. 3 Prot. 316 D, Crat. 402 B (idézet is). Ion 536 B, Phileb. 66 D (idéz is tőle). 4 Sext. Emp. 1, 203 ; Cie. Brut. 18, 71.