Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró
Joannes, serenissimi olim Joannis regis Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae etc. fílius, Dei gratia princeps Transylvaniae ac partium regni Hungáriáé» czímet kap, de a török szultánnal való érintkezésben használhatja a választott magyar király czímet; ő és utódai teljes fejedelmi jogkörrel birják Erdélyt és az ehhez tartozó magyar részeket, nevezetesen Bihart, Krasznát, Közép-Szolnokot, Mármarost, de elismerik a császári felséget a kereszténység fejének, Magyarország királyának, náluk nagyobbnak és felsőbbségüknek, miként Erdélyt és a részeket Magyarország tagjának; az ország védelmére a magyar királynak segítséggel lesznek, viszont fettől a török ellen védelemben részesülnek s ha Erdélyt elvesztenék, Oppeln és Ratibor herczegségeket kapják; ha János Zsigmond törvényes örökös nélkül hal meg, országrészei a magyar királyra szállanak. Viszont Miksa a maga és utódai nevében kötelezte magát, hogy Erdély jogait, János Zsigmond adományait fönntartja; ha a fejedelemnek leányai maradnak, ezeket, mint saját leányait, kiházasítja. Kölcsönösen megígérték, hogy egymás szökevény alattvalóit be nem fogadják. Miksa ígéretet tett, hogy János Zsigmondnak megszerzi a bajor herczeg leányának kezét, vagy, ha ezt nem tudná, a julichi herczeg leányáét. Ha János Zsigmond házassága előtt meghalna, Miksa és utódai végrendeletét megtartják. Az eddig történt sérelmeket, kártételeket elfeledik s Miksa és utódai János Zsigmond hiveit sem személyükben, sem javaikban nem károsítják. 1 Békés betegen ért Erdélybe s azért az ő házánál gyűltek össze a tanácsosok, hogy az egyezségről tárgyaljanak. Csáky Mihály kanczellár rögtön kijelentette ugyan, hogy elfogadja, mások azonban aggságosabbak voltak. Forgách nem találta eléggé megnyugtatónak a szerződés-tervezetet és úgy nyilatkozott, csak annyiban járul hozzá, a mennyiben a nép és az ország javára lesz s a hazai törvényeknek megfelel. Ez ugyan nem volt valami világos nyilatkozat, de annyi minden esetre látszott belőle, hogy Forgáchnak valami más terve volt a jövőre. Az a szűkebb kör, melyhez ő tartozott, bizonyára foglalkozott már azzal, mit cselekszenek, ha az egészségesnek épen nem mondható János Zsigmondnak uralma megszakad; megbeszélés tárgya volt itt Báthory Istvánnak fejedelemmé választása, mely a török barátságát, az ország önállóságát továbbra is biztosítani fogja; azok a bonyodalmak, melyek esetleg támadhatnak s a melyre, mint Trautson leveléből 1 Crooss, id. m. 188—197. 1.
