Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

nemcsak egyházmegyéje érdekében nem munkálkodhatott, hanem országos szolgálatokat sem végzett, vagyis megvált kanczelláriai állásától. Mire a felségnek a főpapi tizedekről végleges döntést kellett volna hoznia, Forgách érdek nélkül szemlélhette a király elhatáro­zását. Már 1566 elején biztosra vették, hogy Szulejmán, ha csak meg nem kapja Miksától Szigetet, Gyulát, Egert, haddal támad Magyarországra. 1 így is történt. Pertáf basa ápril 25-én Magyar­országba indult, hogy Gyula ostromával megkezdje a hadjáratot. 2 Május 17-én már Gyula alatt tartottak a törökök nagy gyűlést, melyen a budai, temesvári basákon és a lippai szandzsákon kívül erdélyiek is résztvettek. 3 Július 2-án, mikor a szultán Eszékhez jutott, megkezdődött a Kerecsényi Lászlótól védett Gyula ostroma. A fenyegető veszedelemmel szemben végre Miksa is meg­mozdult. A német birodalmi gyűléstől hadi segítséget eszközölt ki s augusztus közepén Bécsből Pozsonyon át Magyarországba érke­zett. Augusztus 17-én Magyar-Óvárnál ütötte föl táborát s még ezen a napon több magyar úr, köztük Forgách Ferencz is, csat­lakozott hozzá. A király csakhamar tanácsot hívott össze, előrenyomuljanak-e, vagy mit tegyenek. Mivel többen azt a tervet helyeselték, maradjon a király Óvárnál, Forgách kifejtette, hogy ezzel semmit sem érnek el. «Nem maradnunk kell — mondotta —, hanem induljunk gyors menetben Esztergom alá s ez ellen indítsunk ostromot. Ha így teszünk, Szigetvár is, Gyula is, vagy legalább az egyik fölszabadul az ostrom alól. Ha különben Esztergom alatt nem akarnánk ütkö­zetbe bocsátkozni, a visszaút nem zárul el előttünk, mert a török­nek akár Sziget, akár Gyula alól két akkora útra van szüksége Esztergomig, mint nekünk innen mostani táborunkhoz. Abban az esetben meg, ha Esztergomnál ütközetbe bocsátkozunk, szép dicső­ségre van kilátás, érdemes győzelemre alkalom.» Forgách beszédének, melyet a hadban jártas Tahy Ferencz is helyeselt, sőt egy ideig maga Miksa is hajlott a benne fejtege­tett tervhez, 4 az a hatása meglett ugyan, hogy az első tervet meg­buktatta, viszont azonban a német tisztek Forgáchénak ásták meg 1 Óváry : id. m. II. 165. 1. 2 Wertheimer Ede : Zur Geschichte des Türkenkrieges Maximilians II. 1565 und 1566. Archiv für Österreich. Geschichte, LIII. 77. 1. 3 Óváry : id. m. II. 166. 1. 4 Wertheimer, id. m. 84. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom