Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

vet dicsérik, ajánlják, elítélését korholják, gyalázzák, tudományos voltát oly formán magasztalják, hogy a dicséret magára az egész könyvre és tartalmára háramlik és ajánlásává lesz ; a kik ellenben csak a szerkezet ügyességét, a nyelvezet szépségét, a szerző szellemességét vagy leleményességét dicsérik, vagy a könyvnek egyes ártalmatlan részeit magasztalják a nélkül, hogy magának a könyvnek ártalmas voltát kétségbe vonnák, nem esnek a büntetésbe.

1 A mindezen cselekedetekre kiszabott büntetés pedig a pápának különösen fenntartott kiközösítés, vagyis a legnagyobb egyházi büntetés. És pedig ipso facto áll be a bütetés vagyis minden bírói eljárás és ítélet nélkül, tehát önmagától, föltéve, hogy a bűnösség minden föltétele, kelléke megvan, vagyis súlyosan vétkes a cselekedet. Az egyház csak kötelességét teljesíti, midőn még ilyen súlyos büntetéssel is sújtja az eretnek s egyéb szóban lévő könyvek olvasását stb., mert ő az igaz hitnek Istentől rendelt őre, ki súlyos kötelességmulasztást követne el, ha a legdrágább kincsnek veszélyeztetését közönyösen nézné és nem iparkodnék tőle telhető módon gyermekei üdvösségét biztosítani. Ezen büntetéstől, mivel a pápának különös módon van fenntartva, nemcsak a közönséges gyóntatok nem oldozhatnak föl, hanem az sem, a kinek általános fölhatalmazása van a pápai esetektől való föloldozásra, hanem egészen különleges fölhatalmazásra van szükség. A püspökök a quinquennalis facultásokban erre is kapnak fölhatalmazást. A ki ilyen fölhatalmazás nélkül mer föloldozni, maga is a pápának egyszerűen fenntartott kiközösítésbe esik. Csakis a halál esetében vagy egyéb oly sürgős esetekben oldozhat föl egyszerű gyóntató, midőn a föloldozás botrány vagy a becsület veszélyeztetése nélkül el nem halasztható, de ekkor is csak az ugyanezen büntetésbe való visszaesés terhe alatt, ha a feloldozott egy hónapon belül nem fordul akár személyesen, akár gyóntatója közvetítésével az egyházi felsőbbséghez üdvös utasítás elnyerése végett. De ennek behatóbb fejtegetése nem tartozik ide. 48. A ki az Ordinarius engedélye nélkül a Szentírásnak könyveit vagy hozzájuk való jegyzeteket vagy magyarázatokat kinyomatja vagy másokkal kinyomattatja, ép ez által a senkinek fenn nem tartott kiközösítést vonja magára. Ez a pont nem új, mert már a trienti zsinat is ugyanezt a büntetést szabta azokra, kik sz. dolgokat tárgyaló könyveket a szerző 1 Vermeersch i. m. 38. 1., Schneider i, m. 174. 1.