Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

Továbbá teljesen ingyen kell megadni a jóváhagyást. Az engedély megadása tehát a püspök hivatalos kötelességeihez tartozik s nem követelhet taksát. Jóllehet azonban a könyvkiadási engedélyt ingyen kell megadni, mégis kérdés, vájjon a könyv vizsgálatát is ingyen kell-e végezni, vagy pedig a censor fáradozása fejében, különösen, ha több kötetre terjedő műről van szó, némi jutalmat igényelhet-e. Igaz ugyan, hogy a római congregatiók censorainak ingyen kell teljesíteniök kötelességüket, de ebből a püspöki censorokra vonatkozólag semmi sem következik, már csak azért sem, mert a régi Index 10. szabályának azon szavai, melyek a vizsgálatot is ingyen követelték, az új törvényből hiányzanak. És valóban több szerző azt a nézetet vallja, hogy a censort méltán megilleti valami tiszteletdíj. Pennacchi szerint a könyv szerzőjének kellene valamit fizetnie, de nem saját belátása szerint, hanem a püspök meghatározása alapján. Périés azt ajánlja, hogy a censor az egyházmegye általános bevételeiből kapjon fizetést. Schneider pedig azt tartja, hogy ha valamely egyházmegyében nagy könyvkiadóvállalat van, mely sok dolgot ad a püspöki hatóságnak, a püspök a vállalattal fizettetheti a censort; ha pedig ez utóbbi ingyen végzi munkáját, legalább minden, kezén átment, könyvnek egy példányát kapja meg. Vermeersch is azt a nézetet vallja, hogy a censort valami tiszteletdíj illeti meg, melyről a püspök gondoskodjék. Szerintem, ha a censornak kizárólag vagy majdnem kizárólag könyvbírálattal kell foglalkoznia, akkor tisztességes fizetést kell számára megállapítani, ha pedig egyéb hivatala van, mely után már fizetést húz, és könyvbirálattal csak mellékesen foglalkozik, akkor csak fáradozása arányában jutalmazza a püspök. Köteles-e a püspök a jóváhagyást megadni ? Ha a vizsgálat befejeztével a könyv megjelenésének semmi sem áll útjában, akkor a püspök köteles erre. Tehát nem az ő tetszésére van bízva, vájjon meg akarja-e adni, vagy meg akarja-e tagadni az engedélyt, hanem ha a censor jelentése kedvező, vagyis ha a könyv semmit sem tartalmaz, a mi az egyház általános tanításával ellenkeznék, vagy a mi a felebaráti szeretetet sértené, a békét zavarná stb., akkor nem tagadhatja meg a jóváhagyást azaz kiadási engedélyt. Ha pedig elégséges okokból azon meggyőződésre jutott, hogy az engedély megvonandó, de a könyv mégis olyan, melyet javítani, tisztítani lehet, akkor okait közölnie kell a szerzővel, miként az index-congregatió 1898. szept. 1-én elrendelte. Ezzel a congregatió elejét vette minden önkényes és szeszélyes eljárásnak.