Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

latot mutatott veletek szemben, mint a többiek mind. Az a szerencsét­lenség, mely miatta érte várostokat, különösen hozzátok fűzte őt s jó­téteményei felülmúlták veszteségteket ; mindent megtett értetek, a mit csak idegeneknek s buzgó szövetségeseknek meg lehet tenni : adott birtokot, törvényeket, a metropolis elnevezést s a folyón és a szomszé­dos tengeren való uralmat». 1 Tarsus ezen nagy szerepének okát kétségtelenül szerencsés fekvé­sében találjuk meg, a mely valósággal kijelölte arra, hogy a kereskede­lemnek góczpontjává legyen. Közel hozzá vannak a Tauruson átvezető ciliciai kapuk, a melyek legrövidebb úton kötötték össze Kisázsia bel­sejét a tengerrel. 2 Kisázsia tehát ezen az úton értékesítette terményeit, különösen kettőt : a fát és gyapjút. Azt nagyrészben a Cydnuson szál­lították le, emezt pedig Tarsusban dolgozták föl. 3 Talán ezen alapszik az apostol kézművessége is ; atyjával egyetemben ugyanis sátorkészítő volt. Kereskedelmének eredménye az is, hogy egyike volt a vidék leg­nagyobb városainak. Tarsus tehát elsősorban kereskedő város volt; s ha az ókor másik hires kereskedő városát, Carthagót állítjuk szembe Tarsussal, nagyon meglepő lesz az, a mit Strabon mond róla. Tarsus ugyanis Strabon tanúsága szerint nagyon érdeklődött a bölcselet s általában mindazon tudományok iránt, a melyek a közműveltséghez tartoztak; de különösen a bölcselet iránt, úgyhogy ebben még Athént és Alexandriát is felül­multa. 4 Carthago szintén kereskedő város volt, mint Tarsus, de bármily nevezetes szerepet játszott is, bármily hatalmas és gazdag volt, a keres­kedelmet, kincset eléje helyezte a tudományoknak, művészeteknek. Carthago «óriási hatemeletes házai, fényes templomai és palotái, gazdag­sága és kereskedelmi nagysága bámulatba ejtették a kortársakat», de a tudományok és művészetek oltárán való áldozásáról az utókor nem sokat tud. Strabon tudósítása szerint a tarsusiak otthon tanulták a filo­zófiát, de idegenek nem mentek oda tanulmányaikat folytatni vagy ki­egészíteni, mint pl. Alexandriába, Athénbe, ők maguk ellenben tanul­mányaik tökéletesítése végett gyakran mentek más városokba s meg­esett, hogy vissza sem jöttek. Ugyancsak Tarsus műveltségének nagy fokára vall, hogy szülöttei közül nem egynek emlékét őrizte meg az irodalomtörténet. így pl. a két 1 V. ö. Clemen : Paulus. Sein Leben und Wirken. Glessen, 1904. 63—4. 11. 2 Strabonis Rerum geographicarum 1. XVII. XIV. 5, 11. 3 Talán innen van a cilicium elnevezés is. 4 i. m. XIV. 5, 12. : T ooccűttj 8s xotç âv8â8s avfrpcimoij aTtouSr/ Ttpój xe cptXoaocpóav xai TYjv gca X tjv èfxôxÀtov &7taaav TtaiSsiav -fs-fovsv, waft' ÖTtepßsßXYjvxa!, xal 'A^va; xal 'AAe^ávSpsiav xal et xiva âXXov tóttov Suvaxov sbtelv, èv q> a^oXal xai Staxpißai xœv­cpiXoaôçwv (xal ràv Xó-ftov) fsfóvaai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom