Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

mánynyal. Maga Pesch is princípiumnak vallja: Quaecunque ab hagiographis dicuntur, ea ratione sunt verba Dei, quod Deus testatur singula dicta esse vera et recta secundum sensum, quem hagiographi exprimere voluerunt».

1 Ő is elismeri, hogy lehetnek a szentírásban például «ad hominem» argumentumok, a melyeknek tehát nincs abszolút igazságuk, hanem csak relativ. Ép így megfér más is a szentírás sugalmazásával, a mi csak «secundum sensum, quem hagiographi exprimere voluerunt» igaz és nem úgy, a hogy az összefüggésből kiszakítva akarták igaznak vallani : így a tökéletlen természetes ismeretek, az eseményeknek szabad elbeszélése, a nem valódi, hanem csak látszólagos történettel való oktatás és más hasonlók. Abban igaza van Dorschnak, hogy a szentatyák ritka kivétellel erősen hangsúlyozzák a szentírás igazát. Erre esküszik ma is minden katholikus, de hogy egyes esetekben, részleteiben hogy alkalmazzuk ezt a tant, abban lehet haladás. Ök a magasabb értelemben (sensus spirituális) kerestek utat az ellenmondások elkerülésére, de e mellett nem szűntek meg hangoztatni a szentírás igazmondását, a mai haladó exegeták más utat keresnek és a szentírás igazáról, úgy a hogy a szerzők és Isten értette, szintén nem mondanak le. A katholikus hittétel, melyet a hagyomány vallott és az egyház tanít, az, hogy a szentírás Isten szava és mint ilyen igaz, de ennek egyes részletekre való alkalmazása, hogy egyes helyeket hogy kell igazán érteni, abban az egyháznak és hagyománynak kötelező tanítása csak a hit és erkölcs körében van, •ezen a körön kívül szabad a szentírásmagyarázó, itt lehetséges a haladás. Nem kell tehát sem mesterkélt és erőszakos okoskodásokkal kimagyarázni, hogy mikép igazak a szentírás egyes helyei, a melyekben valami igazsággal ellenkező látszott, sem a biblia igazmondásának a hitét megsértenünk, ha a szentírás magyarázásában helyes módszert alkalmazunk. Ez pedig az, hogy a sugalmazó Isten gondolatát elsősorban az eszközül használt író gondolatában keressük, mert az Űr ugyan leirathatott, kifejeztethetett a szentírásban olyan igazságokat is, a melyeket az emberi szerző nem sejtett vagy egészen meg nem értett,

2 mégis a biblia igazmondását nem e helyeken kell védenünk, hanem olyan dolgoknál, a melyeket az emberi ész fölért. Ezekben pedig a szent írók nem voltak pusztán tollfogó eszközök, hanem minden képességükkel, tehetségükkel rendelkező eszközei Istennek,

3 a kik értelmes emberek 1 I. m. 459.1. 2 «Prov. Deus» 35. 1. «Eorum (se. S. Librorum) enim verbis, auctore Spiritu Sancto, res multae subiiciuntur, quae humanae vim aciemque rationis longissime vincunt divina scilicet mysteria et quae cum illis continentur alia multa...» 3 «... seribit Deus per homines, more hominum... i. e. habens tales facul-