Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

idézve. Ez lehet az egyedül helyes felfogás és ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása adhat csak helyes magyarázatot.

1 A szentírási történetekre ez Lagrange felfogása: Ha Isten nem nyilatkoztatott ki a népének semmiféle természettudományi vagy metaphysikai elméletet, a mi szellemi képességét felülmulta, mert ez nem volt szükséges az üdvösségére, akkor hihetjük, hogy történetet sem nyilatkoztatott ki, a mely kívül esett a látókörén, csak annyiban, a mennyiben ez szükséges volt az üdvösségre.»

2 Ilyennek tekinti az eredeti bűn történetét. Másrészt figyelmeztet, hogy nem minden igazi történet, a mi annak látszik és emlékeztet a már hangoztatott elvre : a különböző műfajok figyelembevételének a szükségességére. Ő maga ez alkalommal csak egy műfajjal foglalkozik részletesen: a «l'histoire primitive »-vei, a kezdetleges történettel, a milyennek a Genesis elejét minősíti. Ezen a kezdetleges történeten pedig olyan történetet ért, a melyben mindössze valami igazán meglevő alap van (mint a Holt tenger, a mellette levő só-oszlop, a bábeli torony, vagy csakugyan megtörtént esemény emléke, mint nagy vízár), de az elbeszélés, a mely ehhez a dologhoz fűződik, csak a népképzelet szülötte.

3 Nem tartja e részt igazi történetinek, mert kevés az anyaga, hogy kitöltse azt a nagy közt, a mi Ádám és Ábrahám kora között van és mert hiányoznak a történeti körülmények adatai, a hely- és időmeghatározások. Evvel a megokolással azonban nem elégedhetünk meg arra, hogy a részleteknek csak ily kevés igazság tartalmat

4 hagyjunk meg, ha mindjárt nem tekintjük is olyan történeti műfajhoz tartozóknak, a milyenek a királyok korát elénk adó szent könyvek. Lagrange eszméit, melyeket különösen az ó-szövetségi szentírás 1 De legyünk az elv alkalmazásában következetesek, szabaduljunk már fel a megalkuvás, a tudományokkal kiegyezkedést kereső apologetizáló exegezis békóiból ! Hibáz például Madarász J. dr., mikor lényegileg ugyanazt az elvet vallja, de nem állhatja meg, hogy egy kicsit ne apologetizáljon. «Mózes teremtéstörténetének van még egy vonása, mely a legmodernebb természettudomány igazsága s mely épen azért, mert csak a XIX. században nyert megállapítást, mely azonban alapjában véve végig vonul az évezredekkel ezelőtt megírt mózesi műben, bizonyítja ennek isteni származását. S ez a teremtmények megjelenésének sorrendje.» (Kath. Nevelés, 1912, 70. 1.) Minek ez a következetlenség, mikor még hozzá nem is megy simán a tudomány és a teremtéstörténet vallotta egymásután azonosítása, mikor még nehézségek is akadnak ? ! s La méthode 184. 1. 3 La méthode 201., 207., 224. 1. Az ilyent közönségesen mondának mondjuk. A hitregét, a mely a természeti dolgokat isteníti, lehetetlennek tartja az egy Istent valló bibliában, de az animismust, mint philisophiai tévedést, a mely élettelen dolgokat lélekkel ruház fel, megengedhetőnek tartja. (206. 1.) 4 «il nous suffit

... que l'erreur ne soit même pas possible pour qui veut voir les choses comme elles sont.» (207. 1.) A pannonhalmi főapáts. föisk, évkönyve. fo