Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

igyekezett elhárítani a biblia magyarázó útjából a «Les origines de­l'histoire d'après la Bible et les traditions des peuples orientaux (Paris, 1880—84.) czímű munkájában. Az a nagy hasonlóság ugyanis, a melyet kelet nagy kulturnépeinek a hitregéiben és a biblia őstörténetében tapasz­talt, arra a gondolatra vezette, hogy ezek nem sugalmazott, igaz törté­netek a szentírásban, hanem olyan természetűek, mint a többi népeknél­Ezen az alapon azt fejtegette, hogy a vallási igazságokon kívül álló dolgokban a szent szerzők semmi rendkívüli fölvilágosításban sem része­sültek, hanem a maguk korának felfogását, sőt tévedéseit követték. így a sugalmazás azt sem zárta ki, hogy a szentírásban mondák, legendák és hitregék is legyenek, csupán azt eredményezte, hogy ezek a pogányokkal közös mondák örök igazságok kifejezői lettek. 1 Általánosan ismert Newmann, angol bíboros nézete, a ki az úgy­mondott «obiter dicta» részleteket vonta ki a sugalmazás köréből, a melyek nem tartoznak a szentírás lényeges történetéhez, hanem afféle mellékes dolgokra vonatkoznak. Ezek után, különösen Franczia- és Olaszországban, mind gyakrabban és hangosabban vallották azt a nézetet, hogy a szentírásban csupán a természetfölötti vagy vallásos igazságok sugalmazottak, míg a profán tudományok körébe eső állítások, mint a melyeket az Isten nem akart kinyilatkoztatással tanítani, ilyen természetfölötti eredet és rendkívüli tekintély nélkül szűkölködnek. Ebben a szellemben írtak Faye, Semeria, d'Hulst; míg Loisy ellenezte a sugalmazásnak ilyen korlátozását, de ő a sugalmazott vallási tanokban sem látott változhatatlan, föltétlenül igaz valóságot. 2 Űj korszakot teremtett tételünk történetében a boldogemlékű XIII. Leo pápának «Providentissimus Deus» kezdetű körlevele 1893. november 18-án. 3 A szentatya e köriratában a szentírás buzgó és helyes tanulmá­nyozására. buzdítja és oktatja híveit. Tekintettel a kor szellemi áramla­taira különösen az irányban ad vezető elveket a biblia magyarázóknak, a honnan veszélyeztetettnek látja a szentírás tekintélyét. Serkent, hogy a kritikának nevezett tudományágban szerezzenek alapos készültséget, mert az egyik támadás innen éri a szentírást, mikor pusztán belső érvekkel akarják megdönteni a hagyomány és történet tanúságait a biblia mellett. Másodiknak mondja azokat a támadásokat, melyeket a természettudomány álarcza alatt indítanak az Isten írott szava ellen; harmadik helyen meg a történettudományról emlékezik meg bővebben. 1 Fonck i. m. 54. I. 2 U. o. 65. 1. 3 Használatomra a Herder-féle kétnyelvű kiadás állott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom