Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Bizonyos korlátozással a számtani igazságokkal is összehasonlíthatjuk az erkölcsi törvényt. Az érintkező pont az, hogy mindkét téren megsemmisíthetetlen viszonyok jutnak kifejezésre. A mint a háromszög természetéhez tartozik, hogy szögei két derékszöget tesznek ki s azért ez minden háromszögre érvényes, ép úgy bizonyos cselekedetek természete is közvetlenül és csalhatatlanul bizonyos erkölcsi jelleget visel. Csak nem szabad a hasonlatot kelleténél tovább terjeszteni, mert az erkölcsiség mint egész még sem bir számtani jelleggel. Míg ugyanis a számtan egész merev, minden részében tárgyilag változhatatlan rendszert alkot, addig az erkölcsi szabályok egy része változó jelenség. Mivel az élet folytonos tágulás, alakulás, változás s így az erkölcsi elveket folyton új terekre, új viszonyokra és körülményekre alkalmazza, azért történelmi tényező vonul bele az erkölcsiségbe. Bár az alapkövetelmények változatlanul megmaradnak, mégis a mennyiben változó viszonyokban van érvényességi terük és az új alakulásoknak megfelelően folyton új alkalmazást nyernek, annyiban résztvesznek a történelem folyamatában. Az egész, bár megrendíthetetlen, változhatatlan alapon épül fel, mégis egyúttal a változó viszonyok correlatuma, annyival is inkább, mivel az alapelveknek megfelelő világosság és biztosság a levezetett tételekre nem terjed ki. Mert, mint már mondtuk, minél tovább következtetünk a szembeszökő előtételekből, minél bonyolultabbak és újabbak a concret életviszonyok, annál nehezebb és azért ingadozóbb az alkalmazás. Ilyenkor már nagyon megoszlanak, legalább egyideig, a vélemények s idővel változnak is, míg a helyzet tisztul. E tekintetben tehát a számtani igazságokkal való összehasonlítás korlátozandó. Bármily megokolt és biztos az erkölcsi tudat az alapelvekre nézve, a változó részletekre való következtetéseknél már nem az.

1 Eddig azt láttuk, hogy a természettörvény, mint az emberi természetnek szóló törvény, ezen természettel együtt és az ő alapján változhatatlan. A végső ok azonban, a mely miatt változhatatlan, sokkal mélyebb, ez maga az isteni természet. Az erkölcsi alapelveknek mértéke és szabálya, mint már láttuk, a mindig azonos emberi természet; de ő csak annyiban lehet változhatatlan erkölcsi Ítéleteknek alapja, a mennyiben ő maga megtestesítője az ember eszméjének, úgy, a hogy Isten öröktől fogva ismeri. A dolgoknak Isten megismerésében való eszméi pedig tartalmilag hasonmások, melyekkel Isten az ő lényegét, természetét utánozhatónak ismeri meg. Ez pedig az ember eszméjéről is áll, ez is némi utánzása, hasonmása az isteni természetnek. Tehát Isten változhatatlan természete, lényege a végső alapja annak, hogy az emberi természet is, meg a neki szóló törvény 1 Wittmann i. m. 28. s k. 1.