Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Ha ez a törvény nem volna egyetemes, minden idő minden emberére nézve azonos és egyformán kötelező, akkor nemcsak más népeknek, hanem még más embereknek erkölcseiről sem mondhatnánk Ítéletet, mert nem tudnók, milyen törvény kötelező rájuk, mi a jó és rossz rájuk nézve. Sőt nem is lehetne senkit bevádolni és elitélni a törvényszéknél, mert hiánvzanék a közös mérték és szabály, melyből kiindulhatnánk, és a melynek alapján rossznak mondhatnók másnak cselekedetét. Ez pedig ellenkezik az emberiség közmeggyőződésével. Tehát van •egyetemes törvény, melynek kivétel nélkül minden ember alá van vetve. De nemcsak tárgyilag, hanem alanyilag is egyetemes a természettörvény, mert különben czéltalan volna; Isten ugyanis ezt a törvényt egyenesen az emberi természet számára hozta és a józan ész útján közli az emberekkel s azért minden ép eszű embernek ismernie is kell. Mivel ez a törvény egyrészt egyenesen az emberi természetnek szól és rajta alapul, de másrészt a gyermekeknek és eszteleneknek, kik nincsenek az ész használatában, igazi parancs nem adható, azért ezek csak passive vannak alávetve a természettörvénynek, úgyhogy ha valamit ellene tesznek, akár maguktól, akár mások biztatására, tárgyilag ez is rossz és a törvény megsértése, tehát természetellenes, de alanyilag nem számítható be nekik. A kik pedig az ész használatára már eljutottak, azokat active kötelezi a törvény és a belátás kisebb-nagyobb foka szerint vétkeznek, ha ellene cselekszenek. A mód, a hogy az ember a természettörvény parancsainak ismeretére eljut, a következő. Az emberi értelem az érzéki tapasztalásból kiindulva elvonás (abstractio) által megalkotja magának első, legegyszerűbb és legáltalánosabb metaphysikai fogalmait, amint a lét és nemlét, egység és sokaság, egész és rész, egyenlő és nem egyenlő, jó és rossz, jog és jogtalanság stb. fogalmait. A készség és hajlandóság ezen fogalmaknak a tapasztalás alapján elvonás által való megalkotására minden emberrel veleszületett természetes hajlam, az emberi természetnek öröksége, de maguk a fogalmak már nem velünk születettek, ezeket úgy alkotjuk meg eszünkkel. A fogalmak alapján pedig az ész bizonyos analytikus, szükségszerű Ítéleteket, elveket alkot, illetőleg megismer, mint pl. az ellenmondás elvét, a gondolkodás legfőbb törvényét, hogy ugyanaz a dolog nem lehet egyszerre létező és nem létező, továbbá az erkölcsiség legfőbb elvét, hogy a jót tenni, a rosszat pedig kerülni kell. A velünk született természetes hajlamot, melynek segélyével az ész kifejlődése után könnyen és szükségképen megismerjük az erkölcsiség alapvető elveit, a régiek synteresis-nek nevezték és sokszor lelkiismeretnek is mondják, de azért különbség van a kettő között. A synteresis ugyanis a természetes készség és könnyűség a főbb erkölcsi elvek megismerésére