Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

elferdítik; de az eredetiség-haj- selves are not always free of this hászat és hatás kedvéért hány író vice ; nay, it is precisely on a certain ragadtatik önkénytelen oda, hogy sort and degree of greatness that egészben vagy részben elveszti az it is most commonly ingrafted. Hoőszinteséget. Légy igaz és őszinte, race's rule, Si vis me flere, is appliha azt akarod, hogy higgyenek cable in a wider sense than the neked •— ez az életben és a költé- literal one. To every poet, to every szetben is főszabály. writer, we might say: Be true, if you would be believed. íme, az egyezés bizonyára föltűnő s alig lehet pusztán véletlennek tulajdonítani egész gondolatsorok ily összetalálkozását ; ámde ezen egyezést nem úgy kell fölfogni, mintha Gyulai egyszerűen csak átvette volna Carlyle gondolatait, hanem úgy képzelem, hogy ő már régebben olvasta Carlyle-nak Burns-ról szóló tanulmányát és ennek néhány eszméje megragadt elméjében, s mikor azután Petőfi költészeti sajátságait fejtegette, lelkében ezen eszmék visszhangja csendült föl (a resonance in his bosom — mint Carlyle mondaná) s öntudatlanul is Carlyle néhány kategóriáját alkalmazta Petőfi költészete sajátságainak föltüntetésében. Petőfiről szóltában az idézett részleten kívül még pár helyen fölcsillan egy-egy, Carlyle-ra emlékeztető gondolat, mint ezt hasonló egybevetésekkel ki lehetne mutatni. Carlyle angol historikus létére, mint tudjuk, nagyon behatóan foglalkozott a német irodalom egyes kiváló alakjaival is, s essay-iben számos mélyreható észrevétele van Göthe, Schiller, Heine, Jean Paul, Herder, Novalis, Tieck, Werner, Klopstock, Kotzebue és mások írói jelleméről. Ezekről, továbbá Dante, Cervantes, Lafontaine, Rousseau, Voltaire, Milton, Richardson, Byron, Walter Scott stb. műveiről szóló fejtegetéseiben elszórtan sokszor szól a költészetről, s a költői képzeletről, jellemzésről, egyes költői műfajokról (mint pl. a dalról, az eposról, drámai sajátságokról) s egyéb irodalmi thémákról. Gyulai Pál, véleményem szerint, jól ismerhette Carlyle ezen essay-it,

1 s valószínűleg egyik-másik aesthetikai és műbíráló elvének kialakulására is befolyással lehettek Carlyle nézetei. Ennek részletezőbb föltüntetését azonban gátolja egyrészt az a körülmény, hogy a Carlyle-ra emlékeztető reflexiók nem annyira Gyulainak nyomtatásban megjelent műveiben és czikkeiben találhatók, mint inkább egyetemi előadásainak kőnyomatú reproductióiban ;

2 már pedig nem volna méltányos, hogy 1 Mellesleg említve, Gyulai igen jó értelmezését adja az essay-nak mint sajátos irodalmi műfajnak. L. Bpesti Szemle, 205. sz. (1894.) 11—12. 1. 2 Ily kőnyomatú íveknek hosszú sorozata, már a hetvenes évektől fogva, megvan a pannonhalmi tanárképzőintézet kézi könyvtárában. Gyulai íveit e sorok írója éveken át vezérfonalul használta a magyar irodalomtörténet tanításában.